VIDEÓK
ELMÉLKEDÉSEK
HIRDETÉSEK
ZARÁNDOKLATOK
KIRÁNDULÁSOK
PAPJAINKÉRT
LÉLEK KINCSTÁR
MEĐUGORJE
HASZNOS OLDALAK
80 év
|
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Kedves Látogató, Isten hozta a Szűz Mária Szeplőtelen Szíve plébániatemplom honlapján! ÉVKÖZI 24. VASÁRNAP - 2023.09.17. 1./ Szentmiséink rendje e héten: 2./ A 2024. évre megjelenő naptárak, kalendárium már kapható. 3./ Megkezdődik az iskolaév. A gyermekeket szeretettel várjuk a hit- és erkölcstan órákra. 4./ Szerdán délután 5 órakor a Szent Imre házban a Kolping Család tartja megbeszélését. Várják az új érdeklődőket is. 5./ A jövő vasárnap tartja egyházmegyénk a Makkos–Máriai
zarándoklatot. Krisztusban van a megbocsátás 
Az évközi 24. vasárnap evangéliumi részlete a megbocsátásról szól. (Mt 18, 21-35) Az evangéliumi részletben Jézus Krisztus Urunk nem egyszerűen megparancsolja a megbocsátást… Nem egyszerűen megparancsolja, hanem egy példázatban rámutat a megbocsátás szükségességének mélyebb okára: arra, hogy Isten előbb bocsátott meg nekünk. Maga Krisztus: az Isten megbocsátása számunkra. Az, hogy a második Isteni Személy emberré lett, ez Isten megbocsátó műve. Ezt magyarázza Jézus a példabeszédben: az úr elengedi a szolga adósságát, de a szolga nem hajlandó elengedni szolgatársa adósságát, amivel neki tartozik… Rámutat ez arra, hogy mi egymásnak szolgatársai vagyunk. Amikor elengedjük embertársaink adósságait, azaz megbocsátunk nekik, azzal mintegy „kiosztjuk” azt a bocsánatot, amit Istentől kaptunk. Ez azt jelenti, hogy nem arra kell gondolnunk elsősorban, hogy „én megbocsátok”, hanem arra, hogy „én bocsánatban részesültem”. Akinek sikerül megbocsátani embertársának, annak magának lesz jobb: könnyebb lesz a lelke. Ez nem könnyű, de ez az üdvösség útja. Jézus példája a megbocsátásra szólít fel minket: „Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Zámbó Károly atya  ÉVKÖZI 23. VASÁRNAP - 2023.09.10. 1./ Szentmiséink rendje e héten: 2./ Megkezdődik az iskolaév. A gyermekeket szeretettel várjuk a hit- és erkölcstan órákra. 3./ Csütörtökön a Szent Imre házban felnőttek katekézise lesz. 4./ Szombaton és vasárnap tartja egyházmegyénk a bodajki
zarándoklatot – emlékezve az 1948-as Boldogasszony évre. Krisztus jelenlétében élünk! 
Az évközi 23. vasárnap evangéliumi szakaszát (Mt 18, 15-20) a végéről érdemes megközelíteni. „Ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” Az Ősegyház minden bizonnyal ezt az eukarisztikus közösségre értette, mint Jézus misztikus, de valóságos jelenlétére… Ugyanakkor Jézus Krisztus Urunk, mint az Isten Fia, mindig jelen van. Jelen van azokban, akik őt imádják, akik imádkoznak hozzá, de jelen van az egész teremtett világban. Jézus Krisztusnak nagyon sokféle jelenléte van. Minden megkeresztelt ember sajátosan Krisztus-hordozó is egyben. De a Keresztség által visszanyertünk valamit, ami az emberben kezdetben jelen volt: az Isten örök Igéjének a jelenlétét. Maga Krisztus az Isten örök Igéje. Az embert pedig úgy teremtette meg Isten, hogy az Igéből részesedjen. Hiszen Isten nem teremtett tőle elszakadt embert… A bűn miatt azonban az ember kiszakadt az Istennel való teljes közösségből, és Krisztus Kereszt-áldozata révén részesülhet benne újra. Krisztus tehát jelen van bennünk, és amikor többen együtt vagyunk, ott van közöttünk… Ilyen értelemben lehet gyakorolni a testvéri figyelmeztetést. Ez az Egyházon belüli közösségre vonatkozik… Amikor valaki az örök Igazság és szeretet útjáról letérni látszik, vagy az a veszély fenyegeti, akkor lehet szeretettel figyelmeztetni. Azonban valóban nagyon fontos, hogy ennek tényleg szeretetben kell történnie. Pontosabban: tisztelettel, szeretettel, a megfelelő időben és helyen, megfelelő módon lehet valakit figyelmeztetni. Ennek a négy feltételnek mindenképp érvényesülnie kell. Ha nem érvényesül ez a négy feltétel, akkor még a jó szándékú, adott esetben igaz kritika is rombolhat. Az Egyházban nincs olyan probléma, amit ne lehetne szóbahozni, vagy amiről ne lehetne beszélni, vagy akár helyreigazítást, korrekciót tenni, vagy kérni… De a megfelelő módnak, időnek, tiszteletnek, és szeretetnek mindig meg kell lennie, mert ha nincs meg bármelyik, a korrekció nem érhet célt, csak további rombolást kockáztat. Éljünk mindig Krisztus jelenlétében: akkor nyitottak leszünk az örök Igazságra, aki maga Krisztus! Zámbó Károly atya ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP - 2023.09.03. 1./ Szentmiséink rendje e héten: 2./ Megkezdődik az iskolaév. A gyermekeket szeretettel várjuk a hit- és erkölcstan órákra. A Szent Imre téri templomban jövő vasárnap a fél 10 órai szentmisében tartjuk a tanévnyitót és az elmúlt évekhez hasonlóan megáldjuk az iskolatáskákat és tanszereket. E szentmisére a gyerekek a hitoktatókon keresztül külön meghívót kapnak. 3./ E héten pénteken Kisboldogasszony ünnepe, a Szent Imre téri
templom búcsúnapja. Az esti 6 órai ünnepi szentmisére innen is várjuk
a Kedves Híveket. Magasság és mélység 
Az előző vasárnap evangéliumában hallhattunk arról a nagyszerű kinyilatkoztatásról, amit Péter kapott a mennyei Atyától. „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia”. Ez a kinyilatkoztatás végtelen mélysége, és egyúttal a legnagyobb magassága annak, amit Isten kegyelme az értelmével Isten felé nyitott ember lelkének megadhat: annak a belátása, hogy Jézus a Krisztus, az élő Isten Fia. Ez magában foglalja azt, hogy mindennek, magának a létnek: Krisztus az értelme. A mi életünknek pedig az adhatja meg az értelmét, ha átadjuk magunkat Krisztusnak. Péter nagyszerű kinyilatkoztatást kapott a mennyei Atyától. De ezt a legmélyebb önátadást Krisztusnak, még nem tudta megvalósítani. Ez lehetett oka bukásának, amelyről a vasárnapi evangélium beszámol, az évközi 22. vasárnapon. (Mt 16, 21-27/A évben/) Péter a kinyilatkoztatás magassága után, a megkísértettség, és a kísértésben való elbukás mélységébe hullott vissza. Miután Péter megvallotta, hogy Jézus az Isten Fia, Jézus a szenvedéséről, és haláláról kezdett beszélni az apostoloknak. Ekkor Péter félrevonta, és ezt mondta neki: „Isten ments Uram! Ez nem történhet veled!” Jézus azonban ezt válaszolta erre Péternek: „Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem az Isten ügyére van gondod, hanem az emberekére!” Péter elbukásának oka az volt, hogy emberi módon kezdett gondolkodni. Pontosabban: arról kezdett emberi módon gondolkodni, ami az Isten ügye! Ez az elbukás minket is megkísért. Ezért nem lehet emberi módon gondolkodni az Egyház ügyeit illetően sem. Az emberi gondolkodásra válaszul Jézus nem az mondja Péternek, hogy „Megállj! Emberi módon gondolkodsz! Ez itt nem helyes!” Jézus ennél tovább megy, és azt mondja Péternek: „Távozz tőlem, sátán!” Micsoda kontraszt ez! Jézus ezt az előbb még megdicsért Péternek mondja, aki boldog lehetett a mennyei Atya kinyilatkoztatásától… Ez arra figyelmeztet minket is, hogy az Isten ügyeit érintő emberi gondolkodás valójában nem emberi, hanem ördögi… Amikor Isten dolgairól, a kinyilatkoztatásról, az üdvtörténetről, a kereszténység jövőjéről, elkezdünk olyan „igazán logikosan, humánusan, emberközpontúan” gondolkodni, az valójának ördögi… Erre figyelmeztet Jézus a mai evangéliumban. Ezért engedte Pétert újra elbukni, még a nagyszerű kinyilatkoztatás után is, hogy ezzel minket is figyelmeztessen: ha emberileg gondolkodunk az üdvösségről, az örök életről, a Szentségekről, egyszóval arról, ami Isten ügye: valójában ördögi módon gondolkodunk, mert a gonosz lélek logikája érvényesül gondolkodásunkban, az Isten értelmet megvilágosító kegyelme helyett. Az emberiség nagy felemelkedéseit nagy elbukás követte. Erről szól a vízözön története, és Bábel története. Az emberiség majdnem „naggyá” lett: de nem az Isten szerint, nem az Istenben élve: ezért a bűnben, a gőgben növekedett. Isten pedig engedte elpusztulni az így létrejött civilizációt. A vízözönnél csak Noé és családja menekült meg, a Bábel leomlásánál pedig megszűnt az emberiség egysége. Ezért nem ígér semmi jót a mai világ globális „felemelkedése” sem: az emberiség megint hatalmas eredményeket ér el: de az Istent elhagyja, ezért ennek a vége is – minden bizonnyal - hatalmas bukás lesz. A kereszténység nagy kísértése ma, hogy erre az álhumanista felemelkedési kísérletre figyeljen, ami bukásra van ítélve, mert nem az Isten elgondolása érvényesül benne, vagy Krisztusra figyelve a megtérés útját járja: a szűkebb ösvényt, amely az üdvösségre vezet… Péter végül valóban megtért Krisztushoz, miután Krisztus felemelte őt ebből az elbukásból, és az ezután következő elbukásokból is. Miért egy ennyiszer elbukott ember lett az Egyház sziklaalapja? Talán pont azért, hogy láthassuk: a kereszténység nem emberi erőből áll fenn, hanem Krisztus kegyelméből. Zámbó Károly atya ÉVKÖZI 21. VASÁRNAP - 2023.08.27. 1./ Szentmiséink rendje e héten: Krisztus: Az Isten Fia 
Ez a Hitvallás hangzik el Pétertől: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia”. (Mt 16, 13-20) A vasárnapi evangéliumban elhangzó Hitvallás mit jelent számunkra? Azt, amit keresünk. Márpedig az élet értelmét keressük. Hiszen ha eljutunk arra a hitre, hogy van örök élet, mert van Isten, aki minket megteremtett: akkor biztos meggyőződésünk lesz, hogy a halállal nem ér véget a létünk: mert örök életre vagyunk meghívva. Azonban, még ha hitünkben megerősödünk az örök életet illetően, és hittel valljuk a feltámadást, még akkor is ott mered egy kérdés: mindennek mi az értelme? Mi az értelme az életnek, halálnak, örök életnek, és feltámadásnak? Mindennek, ami volt, van, és lesz: mi az értelme? Van! De miért van? A valóságot, sőt: az örök valóságot kutató elménk egyszerre tud megvilágosodni, és ugyanabban a pillanatban újra elsötétülni, ha ennek a kérdésnek a súlya ránehezedik… A kérdésre sokszor talán azért nem találunk választ: mert nem jól tesszük fel. Nem úgy kellene ugyanis feltenni ezt a kérdést: hogy „mi az értelme”, hanem: hogy „KI az értelme”… A létezés értelme nem lehet valami, hanem csak valaki. Mostanában gyakran gondolok arra, hogy Krisztus – bizonyos értelemben - nagyon egyszerű embereknek hirdette az evangéliumot. Olyan értelemben, jó értelemben gondolva el ezt az egyszerűséget, hogy nem elméleti emberek voltak Krisztus tanítványai. Nem olyan emberek voltak, akik mindenre elméleti rendszereket alkotnak. Az apostolok közül legtöbben egyszerű galileai halászok voltak. A kérdés, hogy „mi az élet értelme…” így, ebben a formában, talán nem merült fel bennük. Azonban, ha ezen gondolkodtak volna, és Krisztus ezt érzékeli, minden bizonnyal így szólt volna hozzájuk: „Ti az élet értelmén gondolkodtok? Halljátok hát: Én vagyok az élet értelme!” Igen, Krisztus minden bizonnyal ezt mondta volna: „Az élet értelme ÉN VAGYOK!” De talán éppen ezt jelenti az, amikor Krisztus azt mondta magáról: „Én vagyok a világ világossága”… Az élet értelmét nem Krisztuson kívül, hanem Krisztusban kell keresni. A Szentlélekre azt is mondjuk: Értelem Lelke… Péter megvallotta: Krisztus az Isten Fia. A teremtett világot, minden látható, és láthatatlan teremtményt a mennyei Atya a Fiúnak adta ajándékba, mintegy szeretetének jeléül… Az, hogy Péter ezt megvallotta: a mennyei Atya kinyilatkoztatásának eredménye. Az, hogy „Krisztus: az Isten Fia”; ez a kinyilatkoztatás közepe: végtelen mélysége. A mi életünk legmélyebb kérdései is, éppen ezért: ebben a Misztériumban vannak elrejtve: Krisztus végtelen, személyes életében. Zámbó Károly atya SZENT ISTVÁN KIRÁLY - 2023.08.20. 1./ A mai vasárnap országalapító Szent István királyunkra emlékezünk. Szent István Király: A Magyarok Apostola 
Az utóbbi két vasárnap evangéliumában fontos szerepet játszottak az apostolok. Apostolok voltak a tanúi a színeváltozásnak, és apostolok voltak a háborgó tengeren, akiket Jézus megmentett. Az apostolok tanúságtételére jellemző, hogy Krisztusról tettek tanúságot egész életükkel, tetteikkel, tanításukkal, és Krisztusról tettek tanúságot halálukkal. Ez teljességgel érvényes Szent István Királyra, ezért elmondható, hogy ő is apostol volt. Szent István Király Krisztusról tett tanúsága miatt, egyértelműen tekinthető a magyarok apostolának. Az apostolok a háborgó tenger bárkájában halálra rémülve, Krisztust vélték közeledni. Amikor Krisztus megmentette Pétert, és elállt a szél, az apostolok leborultak Krisztus lába elé, és megvallották: „Te valóban az Isten Fia vagy”. Ezt a Hitvallást, amely Krisztust Isten Fiának vallja, Szent István is megtette, mielőtt felvette a keresztséget. Ugyanakkor ennek a hitvallásnak az ereje, végigkísérte életét, és uralkodását. Elszántan küzdött azért, hogy népét Krisztushoz vezesse. Krisztus nem csak szebbé tette az életét, mint azoknak, akiket Jézus jóllakatott kenyérrel és hallal, a kenyérszaporítás csodájakor… Ez az ötezer férfi Krisztust királlyá akarta tenni. Az apostolok pedig, akiket Krisztus megmentett a tengeren, Isten Fiának ismerték el Őt. A Jézust (evilági) királlyá tenni akarók sokan voltak, azonban akik Jézust az Isten Fiának vallották meg, kevesen voltak. Szent István Király ez utóbbiak közé tartozott. Szent István már fiatal korának súlyos harcaiban felismerte, hogy Jézus Krisztus tudja csak megmenteni őt is, és Nemzetét is. Ezért nem esett kétségbe akkor sem, amikor fiát, Szent Imre herceget, aki utóda lehetett volna a trónon, elveszítette. Nagy fájdalma ellenére nem esett kétségbe, nem csüggedt el, hanem a Szűzanyának ajánlotta a Nemzetet. Szent István nem csak életével, hanem – ilyen módon – halálával is Krisztusról tett tanúságot. Amint a kereszten haldokló Krisztus mondta a Szűz Máriának Jánosra utalva: „Íme a te fiad”, úgy Szent István a Magyar Nemzetet megtestesítő Szent Koronára mutatva mondta a Szűzanyának: „Íme a Te Nemzeted.” Zámbó Károly atya ÉVKÖZI 19. VASÁRNAP - 2023.08.13. 1./ Szentmiséink rendje e héten: hétfőn du. 5 óra (Nagyboldogasszony vigilia miséje) Tekintsünk bizalommal Krisztusra! 
A kenyérszaporítás csodája után még ettek az emberek. Majd a tanítványok bárkába szálltak. (Mt 14, 22-33) Nem sokkal később a bárka hánykolódni kezdett a tengeren. Jézus közeledett feléjük, de nem ismerték fel. Azután indult el Jézus utánuk a vízen járva, miután egyedül, félrevonultan imádkozott. Péter lelkesen elindult Jézus felé, majd az erős széltől megijedve süllyedni kezdett. Ebben a képben nagyon jellemző módon rajzolódik ki a mai keresztény katolikus közösségek, és bizonyos értelemben az egyének sok esetben megtapasztalható krízise. A mai Krisztust követő ember, lelkesen elindul az Úr felé, lelkesedik Jézus erejétől, gonosz erők feletti győzelmétől, tanításának igazságától. Majd megijedve süllyedni kezd… Ez történt Péterrel. Isten ezt azért engedte, hogy tanulságként szolgáljon sokaknak, és számunkra is. Mert ismerős lehet nekünk ez a történet a saját életünkből. Éppen ezért fontos a folytatás: Péter Krisztushoz kiáltott, és Krisztus kinyújtva kezét megmentette őt. Minden keresztény katolikus hívő, aki Krisztusban bízva, Krisztusra tekintve meg tud állni az életben, nem süllyed el! Persze kérdezhetjük az evangéliumi részlet fényében: hogy nem süllyedünk el az élet tengerén, ez csoda által lehetséges? Úgy gondolom, itt röviden meg kell vizsgálnunk, mit is jelent a csoda. Legegyszerűbb megközelítés talán az, ha azt mondjuk, csoda az, ami felülmúlja a természet erőit. Azonban tekintetbe kell vennünk, hogy a „természet” is, mit az ember természete, megromlott a bűn által. A csoda voltaképpen felfogható úgy is, hogy a megromlott természet keretei között, az Isten által elgondolt eredeti természet ereje valamiképp megmutatkozik. Jézus feltámaszt halottat: a természet eredeti rendje szerint nem lett volna halál. Jézus beteget gyógyít: a természet eredeti rendje szerint nem lett volna betegség. Jézus megszabadítja a megszállottat: a természet eredeti rendje szerint nem lett volna megszállás, mert a bűn nélküli embert nem kerítette volna hatalmába a démon, és mert Isten eredetileg nem teremtett gonosz lelkeket. Csoda azért történik, mert Isten valamit közölni akar általa. Jézusban bízva, és Jézus parancsára Péter is tudott a vízen járni. De amint nem Jézusra figyelt, hanem az erős szélre, merülni kezdett. A mi életünkben is lehetséges, hogy merülni kezdünk: ezért engedte Isten Pétert is merülni. (De nem merült el!) Ha Krisztusra figyelünk, áthaladunk az Istentelenség örvénylő mélységei felett. Ha bármi, vagy bárki másra, aki-ami nem Krisztus: elmerülünk. Az evangélium nem arra való, hogy az egyébként szép, és tartalmas életünk legyen (egy kicsit…) még szebb, és tartalmasabb. Nem! Krisztus nélkül nincs szép élet! Nem élhetünk humanista álomvilágban. Az álmok arra valók, hogy felébredjünk belőlük. Álmainkból felébredve Krisztus reggele ragyogjon ránk! A feltámadás hajnala…! Krisztus legyen életünk felkelő napja! Zámbó Károly atya 
Augusztus 6. Templomunk felszentelésének napja 1967 augusztus 6-án szentelte fel templomunkat Shvoy Lajos megyéspüspök atya, akinek 40 éves püspöki jubileumára engedte meg az akkor állami vezetés e templom felépítését.
ÉVKÖZI 18. VASÁRNAP - 2023.08.06. 1./ Szentmiséink rendje e héten: Színeváltozás – Jézus Krisztus Urunk Isteni ragyogása 
Néhány napja alkalmam volt egy toronyházi ablakból kinézni. Láttam életem néhány mostani helyszínét a magasból. Ott volt, szinte alattam a Csepeli Jézus Szíve Templom, mellette a kolostor; távolabb az a városrész ahol lakom, még távolabb a Királyerdő dombjai, még távolabb Soroksár templomának tornya látszott. Életem legjelentősebb eseményeinek egy része zajlott, és zajlik ezen a területen, amit föntről egy tekintetre látni lehetett. Mennyire más lehet egész életünket felülről nézni… Nem éppen ezért volt a színeváltozás a Tábor-hegyen? (Mt 17, 1-9) Persze a hegy magaslata jelképévé vált egy még nagyobb magasságnak: rámutat arra az igazi magaslatra, amelynek a fényében látnunk kell az egész életet, az egész történelmet, és az üdvösségtörténetet. Ez a magaslat: Krisztus Istensége. Ezt a magaslatot jeleníti meg Krisztus Isteni ragyogása. Jézus mellett megjelent két tanúságtevő: Mózes és Illés. Ennek a tanúságtételnek a leginkább kézenfekvő magyarázata, hogy Mózes a törvényt képviseli, Illés pedig a prófétákat. De éppen ezért mindketten azt képviselik: egyedül az Úr az Isten… Mózesnek alapvető tapasztalata volt az égő csipkebokornál Isten neve: Én vagyok az, aki vagyok…(Kiv 3,14) A világ nem Isten. A szellemi lények sem Istenek. Egyedül a Teremtő Isten az Isten, aki a világot a semmiből teremtette. Illés pedig leleplezte a bálványimádó hamis papokat, amikor azok kérésére nem jött tűz az égből, az Istennek bemutatott (igaz) áldozatot pedig elemésztette a tűz Illés szavára. (1.Kir 18) Ez a két tanúságtevő a Tábor-hegyen egyszerre mutat Krisztusra, mint az emberré lett Igaz Istenre. Ennek a tanúságnak az erejéből a jelenlévő három apostol Krisztus tanúságtevője lett. A mi életünkre is olyan hatást kell hogy gyakoroljon a színeváltozás, hogy imádságunk intenzívebbé váljon, és lelkünk kifényesedjen a megszentelő kegyelem ereje által. Zámbó Károly atya ÉVKÖZI 17. VASÁRNAP - 2023.07.30. 1./ Szentmiséink rendje e héten: Az Isten örök szeretete az elrejtett kincs 
Az Isten örök szeretete az elrejtett kincs. De miért van elrejtve? Ez a kérdés merült fel bennem, a vasárnapi evangéliumról gondolkodva. (Mt 13, 44-52) Az ember kincset talál. Mindenét eladja, hogy megvegye azt a földet. Az elrejtett kincs az Isten örök szeretete: maga Isten, aki örökké szeret minket. Őt magát kell megtalálnunk. Nem tudjuk azonban másban megtalálni az Istent, mint a megtestesült Igében, a mi Urunkban, Jézus Krisztusban. Miért van elrejtve a kincs? Ki rejtette el? Maga Isten rejtette el? Önmagát rejtette el az Isten előlünk? A válasz a Teremtés könyvében van, a bűnbeesés történetében. Nem Isten rejti el önmagát az ember elől, hanem a bűnbeesett ember rejtőzött el Isten elől. Isten azonban megkeresi az előle elrejtőzött embert. Ez a „megkeresés” az üdvösségtörténet. Isten Jézus Krisztusban jött el, hogy megkeressen minket. Isten az Ige megtestesülése által, Krisztus által: beöltöztet minket a megszentelő kegyelembe. Ennek az előképe az a gesztus, ahogy Isten a bűnbeesés után ruhát készített Ádámnak és Évának. Olyan ez a gesztus, mintha Isten együttműködne a bűnbeesett emberrel… Azonban Isten soha nem működik együtt a bűnnel, de a bűn következményeinek az orvoslásában a segítségünkre van. Ez az orvoslás jelenti azt, hogy Isten megengedi a halált. A halált nem Isten alkotta, de orvosságként megengedi a halált és a kísértést, és mintegy figyelmeztetésül, hogy el ne szakadjunk őtőle. Meg kell találnunk a földbe rejtett kincset, Isten örök szeretetét, hogy örök életünk, örök boldogságunk legyen az Istenben. Zámbó Károly atya ÉVKÖZI 18. VASÁRNAP - 2023.07.06. 1./ Szentmiséink rendje e héten: Színeváltozás – Jézus Krisztus Urunk Isteni ragyogása
Néhány napja alkalmam volt egy toronyházi ablakból kinézni. Láttam életem néhány mostani helyszínét a magasból. Ott volt, szinte alattam a Csepeli Jézus Szíve Templom, mellette a kolostor; távolabb az a városrész ahol lakom, még távolabb a Királyerdő dombjai, még távolabb Soroksár templomának tornya látszott. Életem legjelentősebb eseményeinek egy része zajlott, és zajlik ezen a területen, amit föntről egy tekintetre látni lehetett. Mennyire más lehet egész életünket felülről nézni… Nem éppen ezért volt a színeváltozás a Tábor-hegyen? (Mt 17, 1-9) Persze a hegy magaslata jelképévé vált egy még nagyobb magasságnak: rámutat arra az igazi magaslatra, amelynek a fényében látnunk kell az egész életet, az egész történelmet, és az üdvösségtörténetet. Ez a magaslat: Krisztus Istensége. Ezt a magaslatot jeleníti meg Krisztus Isteni ragyogása. Jézus mellett megjelent két tanúságtevő: Mózes és Illés. Ennek a tanúságtételnek a leginkább kézenfekvő magyarázata, hogy Mózes a törvényt képviseli, Illés pedig a prófétákat. De éppen ezért mindketten azt képviselik: egyedül az Úr az Isten… Mózesnek alapvető tapasztalata volt az égő csipkebokornál Isten neve: Én vagyok az, aki vagyok…(Kiv 3,14) A világ nem Isten. A szellemi lények sem Istenek. Egyedül a Teremtő Isten az Isten, aki a világot a semmiből teremtette. Illés pedig leleplezte a bálványimádó hamis papokat, amikor azok kérésére nem jött tűz az égből, az Istennek bemutatott (igaz) áldozatot pedig elemésztette a tűz Illés szavára. (1.Kir 18) Ez a két tanúságtevő a Tábor-hegyen egyszerre mutat Krisztusra, mint az emberré lett Igaz Istenre. Ennek a tanúságnak az erejéből a jelenlévő három apostol Krisztus tanúságtevője lett. A mi életünkre is olyan hatást kell hogy gyakoroljon a színeváltozás, hogy imádságunk intenzívebbé váljon, és lelkünk kifényesedjen a megszentelő kegyelem ereje által. Zámbó Károly atya ÉVKÖZI 16. VASÁRNAP - 2023.07.23. 1./ A mai vasárnap a nagyszülők és idősek világnapja – közeledve Szent Anna és Szent Joachim szerdai emléknapjához. 2./ Szentmiséink rendje a heti megszokott. A búza és a konkoly 
A búza közé konkoly került. (Mt 13, 24-43) Együtt nő az érték, és a káros értéktelenség… Együtt van jó és rossz, szorosan összefonódva. A jó és a rossz szoros egysége tragédia. Ezt Isten nem akarta. Az ember bűnének következménye ez. Isten csak megengedte ezt az összenövést ideiglenesen… Igen, Isten azért engedi ezt, hogy a kicsiny, kiszolgáltatott gyermekek serege, Isten Igéjének zsenge termése el ne vesszen. Ugyanakkor majd lesz az aratás, és a gaz el fog égni… A mi életünkben is: összefonódott jó és rossz… Törekednünk kell a tisztázásra. Küzdenünk kell az Igazságért. Ne fáradjunk bele ebbe a küzdelembe! Ne mondjunk le erről a küzdelemről. Azzal szeretném vigasztalni, a sokszor talán elkeseredetten küzdőket, hogy az, hogy a küzdelem során hibázunk, amit el kell kerülni, ami ellen védekezni kell, de mégis, ha elkövetünk hibákat a küzdelem során, az talán jobban megbocsátható, vagy legalábbis méltányosabban menthető, mintha tétlenségből, tunyaságból a jót elhallgatjuk, és hagyunk mindent összeomlani… Jézus egyértelműen megmondta az evangéliumban, hogy a konkolyt az ördög hinti. A válás, a paráznaság, az abortusz, mind az ördög művei. De mit mondjunk azoknak a kicsiny gyermekeknek, aki ezektől szenvednek. Mit mondjunk azoknak a gyermekeknek, akiknek szülei elváltak, akiknek testvérüket abortálták… akik szenvednek szüleik bűneitől… A gyermekeknek ilyen esetben is tisztelni kell a szüleiket, de azért, mert Isten ezt megparancsolta. Azonban a személyüket kell tisztelni, de nem a bűnös tettüket. Isten a bűnös ember lelkét akarja megmenteni, de a bűnt elítéli. Lelkipásztorkodó papként arra bíztatom a kicsinyeket: gyermekeket, fiatalokat, középkorúakat, idősebb testvéreimet, Isten kicsiny, de elszánt, és egyre erősödő, alázatos, de bátor harcosait: ne féljetek kimondani az igazságot: Soha ne mondjátok jónak a rosszat, és rossznak a jót! Ugyanakkor nyilvánvalóan van, amikor hallgatni okosabb: mert az igaz beszéd is olykor árthat, ha túl éles, és nem a megfelelő időben, helyen, és stílusban hangzik el. Valahol nekünk is be kell látnunk, Isten iránti tiszteletből, hogy a végső kigyomlálás, a jó és a rossz végső elválasztása, az utolsó ítéleten lesz. Addig sajnos együtt nő a kettő. Ugyanakkor: bátorság! Jézus Krisztus Urunk már győzelmet aratott a konkolyhintő gonosz lélek felett. Már csak arra vár, és vele együtt mi is, hogy a végidő beteljesedjék. Zámbó Károly atya ÉVKÖZI 15. VASÁRNAP - 2023.07.16. 1./ A heti szentmisék rendje a megszokott – kedden reggel 8 óra, szombaton du. 5, vasárnap de. fél 11. 2./ A mai vasárnap Kármelhegyi Boldogasszony ünnepe. 3./ Szent Anna és Joachim ünnepéhez közeledve a jövő vasárnap a nagyszülők és idősek világnapja. 4./ Csütörtökön este felnőttek katekézise lesz a Szent Imre házban. Az örök boldogság magvetése 
Jézus Krisztus Urunk példabeszéde a magvetőről, mint az egész evangélium: annak fényében érthető, hogy mi az Isten célja az emberrel. (Mt 13, 1-23) Az Isten az embert azért teremtette, hogy részesítse az örök élet boldogságában. Azért teremtette az Isten az embert, hogy részesítse az örök szeretetben, hogy részt adjon neki az ő örök szeretetéből. A jó mag, amit Isten vet bennünk, az ő kegyelme, amelynek növekednie kell bennünk, hogy az örök életre, az örök boldogságra vezessen minket. Az Isten eredeti terve szerint az ember állandó szeretet-kapcsolatban lett volna Istennel. Tudta volna mindig az ember, hogy örök, boldog élete van, az őt megteremtő Isten szeretetéből. Ez így is volt a paradicsomban, a bűnbeesés előtt. Az Isten nem teremtett tőle elszakadt embert. Jézus a példabeszéd magyarázatában utal arra, hogy a gonosz lélek az, aki elragadja a szívünkbe vetett jó magokat, megakadályozva, hogy azok kikeljenek. De nagy figyelmeztetés a köves talajra hullott vetőmagok esete is. Olyan kemény a talaj, hogy nem tud kikelni a vetés, a szorongatást már nem tudja kiállni… A talaj az ember lelkét jelenti, amely a bűnök miatt úgy megkeményedik, megkérgesedik, hogy az ember képtelen legyen befogadni az örök élet igéit. Ezért kell Krisztushoz menekülnünk, és a Szűzanya segítségét kérnünk, hogy lelkünk fogékony legyen, és a bűnbánat, és bűnbocsánat megtisztulása által, alkalmas legyen az örök élet igéinek a befogadására. Zámbó Károly atya ÉVKÖZI 14. VASÁRNAP - 2023.07.09. 1./ Köszönet a Péter fillér adományokért. melynek összege 35.000.- forint volt. 2./ A héten a szentmisék rendje a megszokott – kedden reggel 8
óra, szombaton du. 5, vasárnap de. fél 11. Krisztus: a megfáradtak menedéke 
Krisztus menedéke a megfáradtaknak. Azoknak, akik viselik az élet terhét. Ezt mondja Jézus Krisztus Urunk a vasárnapi evangéliumban. (Mt 11, 25-30) Ennek a mondásnak az igazi jelentőségét az adja, aki mondja… Jézus Krisztus Urunk az Örök Isten belső, örök szeretetéből jött közénk, de úgy, hogy mindig is abban volt, és van… Jézus Krisztus maga: a mennyei Atya irántunk való szeretete, Ő az Atya szava hozzánk. Ez a szó a szeretetről szól, és az örök boldogságra való meghívásunkról szól. Ma, amikor arról hallunk, hogy a világűr végtelenségét (végtelennek tűnő nagyságát), az univerzum hatalmasságát űr-távcsövekkel szemlélik, elámulunk, hogy milyen szép a teremtett világ. Elámulunk azon, hogy sok fényévnyire, milyen színpompás, milyen gazdag világ tárul fel az űr-teleszkópok fényképein. De ezek a hatalmas csillagrendszerek, színpompás világukkal, nem tudják az őket megteremtő végtelen Istent Atyának szólítani. Mi pedig, gyarló emberek, Krisztus tanítására azt mondhatjuk a csillagrendszereket teremtő Istennek, hogy „Mi Atyánk”… Mi megpihenhetünk Istennél, mert megpihenhetünk Krisztusnál: az Ő végtelen szeretetében… Zámbó Károly atya ÉVKÖZI 13. VASÁRNAP - 2023.07.02. 1./ A mai vasárnap templomi perselyadományait Péter fillérként a világegyház a Szentatya szándékára továbbítja. 2./ Ma tartja egyházmegyénk a vértessomlói búcsút, ahol a megszületett életekért adnak hálát. 3./ A héten első csütörtök, az esti szentmise után felnőttek katekézise a Szent Imre Házban. 4./ A héten a szentmisék: 
Krisztusban kell élnünk! Krisztus arra tanít minket, hogy minden igyekezetünkkel arra törekedjünk, hogy hozzá méltók legyünk. Azt mondja ugyanis Jézus, hogy aki nem hagyja el mindenét, még önmagát is, az nem méltó hozzá. (Mt 10, 37-42) Sokat gondolkodhatunk ezen, hogy ez mennyire nem könnyű… De mindenesetre azt kell látnunk, hogy itt nem egy emberi értelemben vett elvárásról van szó elsősorban, hanem sokkal többről: arról, hogy Krisztusban kell élnünk! Krisztusban élve válik értelmezhetővé számunkra önmagunk elhagyása. Ezt talán úgy lehetne megközelíteni, hogy ez a világias emberi mivoltunk elhagyását jelenti. A keresztünk felvétele pedig azt jelenti, ennek fényében, hogy sajátos nyomorúságunk révén Krisztushoz tudunk kapcsolódni, ha azt áldozatként felajánljuk. Ez nehéz? Ez lehetetlen! Krisztusban élve azonban lehetséges. (Istennek lehetséges az, ami az embernek lehetetlen.) Ha Krisztusban élünk, akkor viszont egy látszólag apróság: egy pohár víz, egy figyelmesség, egy nagylelkűség is válhat kegyelemközlővé. Zámbó Károly atya ÉVKÖZI 12. VASÁRNAP - 2023.06.25. 1./ A szentmisék heti rendje a szokásos. Kedd: reggel 8 óra, szombat: du. 5 óra, vasárnap: de. fél 11 óra. 2./ A héten kedd Szent László király ünnepe. Csütörtök az apostol fejedelmek, Szent Péter és Pál apostolok ünnepe. Ezen a napon a Szent Imre téri Kisboldogasszony templomban az esti 6 órai szentmise keretében helyezzük el Szent II. János Pál pápa ereklyéjét. Ezért ezen a napon elmarad az ifjúsági katekézis. A fiatalokat is erre a szentmisére várjuk! 3./ A jövő vasárnap egyben Sarlós Boldogasszony ünnepe, amikor
Szűz Mária látogatására emlékezünk Erzsébetnél. E napon tartja
egyházmegyénk a vértessomlói búcsút, ahol a megszületett
gyermekekért adnak hálát. Ne féljetek! 
Az évközi 12. vasárnap evangéliuma (Mt 12, 26-33) egy bíztatás, de egyben egy figyelmeztetés is. Jézus ebben a részletben háromszor szólít fel: „Ne féljetek!” Ugyanakkor egyszer azt is mondja: „…féljetek(!)…” Mit jelent ez? Hogyan kell érteni? Meg kell vizsgálnunk, miről mondja Jézus hogy féljünk, és miről, hogy ne féljünk, és akkor beláthatjuk, hogy Jézus nem félelemre bíztat, hanem elővigyázatosságra, egyfajta okos óvatosságra. Ne féljünk az emberektől! Ne féljünk azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni. A harmadik „ne féljetek”-mondás ezt bontja ki, ezt indokolja: a mennyei Atya gondot visel ránk, számon tart minket. De miért mondja Jézus azt is, hogy féljünk? Mert félnünk attól lehet, aki a testet is, és a lelket is a pokolba taszíthatja. Jézus egyértelműen a gonosz lélekre gondol. Azt mondja lényegében, hogy óvakodjunk attól, hogy a gonosz lélek hatalmába kerüljünk. A gonosz lélek ugyanis az örök kárhozatba akar taszítani minket. Mi a kárhozat? Isten nélküli örök élet. Hogyan lehet oda jutni? Isten nélküli földi élettel. Ez talán leegyszerűsített megfogalmazás, de így is meg lehet ragadni a lényeget. Isten nélküli élet alatt nem elsősorban azt kell érteni, hogy valaki nem jutott el Isten ismeretére, hanem azt, hogy valaki megtagadja Istent, mert megtagadja Isten törvényét. A gonosz lélek pontosan ebbe az Isten-tagadásba akarja az embert belevinni: el akar minket szakítani Istentől. Ez tehát egy figyelmeztetés: legyünk óvatosak, és körültekintőek. Mindenekelőtt Krisztushoz ragaszkodjunk, mert egyedül Ő tud minket üdvözíteni. Ő tud minket a mennyei Atyához vezetni. A Krisztushoz töretlenül ragaszkodó, Őbenne élő embernek nem kell félnie. Így válik valósággá Krisztus bíztatása: „Ne féljetek!” Zámbó Károly atya ÉVKÖZI 11. VASÁRNAP - 2023.06.18. 1./ A szentmisék heti rendje a szokásos. Kedd: reggel 8 óra,
szombat: du. 5 óra, vasárnap: de. fél 11 óra. Jézus Szentséges Szíve – Irgalmas Szív 
Amikor az évközi 11. vasárnap evangéliumi elmélkedésére készültem, megérintett egy szép párhuzam: ez a vasárnap Jézus Szíve ünnepe után van (amely pénteken van), és az evangéliumban azt hallhatjuk: „Jézus meglátta a tömeget, és megesett rajtuk a szíve(…)”. (Mt 9,36 – 10,8) Halljuk ugyancsak az evangéliumi szakaszban, hogy Jézus gyógyít. Megkönyörül az embereken, sokakon segít… Meghívja az apostolokat, majd őket is küldi gyógyítani. Azt mondja nekik: „ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!” Mit is jelent Jézus Szentséges Szíve? Számunkra talán a legfontosabb jelentése, hogy Isten megkönyörült rajtunk. Jézus Szíve: irgalmas, könyörületes Szív. Jézus Szíve: megbocsátani kész Szív. Sokszor lehet hallani: „nem tudok megbocsátani…” Vannak akik úgy érzik, hogy nem tudnak megbocsátani önmaguknak sem… Önmagunknak megbocsátani? Nem is lehet! A megbocsátás hatalma Istent illeti! Istennek van hatalma a bűnök megbocsátására. Igen, ezt örömhírként kell megfogalmazni: a bűnöket megbocsátani: Istennek VAN hatalma. Amikor mi arra törekszünk, hogy kiengesztelődjünk, hogy megbocsássunk: akkor azzal alkalmassá tesszük magunkat arra, hogy Isten megbocsásson nekünk. A kiengesztelődéssel képessé tesszük magunkat arra, hogy Isten irgalmát befogadjuk. Isten irgalmát befogadva pedig megnyugszik a lelkünk. Ehhez azonban magunkra kell vennünk Jézus „édes igáját”. Jézus ezzel erősít meg minket a Jézus Szíve ünnepi Szentmise evangéliumában: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítelek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű.” ( Mt 11, 28-30) Ez az „édes iga” talán nagyon sok esetben éppen a megbocsátás, a kiengesztelődés… de aki – Jézus Krisztusban, és Jézus Krisztusért - magára veszi: nyugalmat talál Jézus Szívében. Zámbó Károly atya ÚRNAPJA - 2023.06.11. 1./ A mai vasárnap, Úrnapján, Jézust köszöntjük és ünnepeljük az
Oltáriszentségben a fél 11 órai szentmise keretében. Úrnapja – Krisztus velünk van 
Az, hogy Krisztus Urunk az Oltáriszentség misztériumában, kenyér és bor színe alatt velünk van, ma nyilvános ünneplés tárgya. Az első keresztény századokban azonban az igehirdetők erről a hittanítás keretében nem beszéltek. A katekumeneknek, akik készültek a keresztségre, erről nem volt szabad tudniuk. A hittanulók, a katekumenek, csak az Ige liturgiáján lehettek ott, az áldozati rész megkezdése előtt el kellett hagyniuk a templomot. Csak annyit tudhattak, hogy van a hitnek egy titka, ami csak a keresztség felvétele után fog számukra feltárulni. Az Igehirdetésen jelen lehettek, de abban a hit titkáról, erről az elrejtett titokról, nem volt szó. (Nem lehetséges, hogy Szent János evangéliumából ezért hiányoznak az utolsó vacsora ezen szavai? Pont Szent János nem írta volna bele, amikor talán, szinte Jézus keblén nyugodott azokban a pillanatokban is, amikor Krisztus a Misztériumot megalapította? Valószínűleg itt arról lehetett szó, hogy kezdetben ez nem volt tárgya – vagy legalábbis nem mindenütt - az Igehirdetésnek, a leírt evangélium pedig az élő Igehirdetés alapján lett szerkesztve.) Amikor pedig a katekumenek megkeresztelkedtek, és már keresztényként részt vehettek a teljes Szentmisén, akkor hallották először Jézus szavait, amelyeket az utolsó vacsorán elmondott. „Ez az én testem… ez az én vérem, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” Utána a pap így szólt,: „Misterium fidei”, azaz: „a Hit Titka” – „Íme hitünk Szent Titka”… És nem volt olyan veszély, hogy nem fogadnák el ezt az újonnan megkereszteltek, mivel addigra annyira megismerték Krisztus tanítását, hogy vágytak rá, hogy megismerjék a titkot. A „Misztérium” eleinte tehát valóban titok volt, nem csak átvitt értelemben, hanem szó szerint. Aztán a későbbi századokban nyilvánossá vált, ahogyan az egész társadalmat áthatotta a kereszténység. A Oltáriszentség nagy nyilvános ünnepe, az Úrnapja már egy ilyen korban keletkezett. Az új ünnep szövegeit Aquinói Szent Tamás írta, aki ennek az ünnepnek a bevezetését szorgalmazta a Szentatyánál. Nyilvánossá vált a Misztérium. Ma már egyértelműen része a hitoktatásnak. Ugyanakkor vannak, akik számára ma sem nyílik meg ennek az ünnepnek a tartalma, az értelme, mivel bezárják előtte az értelmüket. Ilyen értelmi bezárkózással találkozhatunk az Úrnapi ünnepi Szentmise evangéliumában. (Jn 6, 51-58) A zsidók megbotránkoztak Jézusban. Nem értették, hogyan adhatja eledelül a testét… és Jézus szavai erre a méltatlankodó megbotránkozásra: „ha nem eszitek… nem lesz élet bennetek”… nem a ma divatos „tolerancia és tiszteletben tartás” hangja ez... hanem a valóság kimondása: „nem lesz élet bennetek”. Persze, nem a tolerancia és „tiszteletben tartás” ellen érvelek, ezekre jó értelemben véve szükség van. De a mai „divatok” manipulálva vannak. Jézus sem az ember tiszteletben tartása ellen beszél. Gondoljuk is meg: nem az a legjobb értelemben vett tiszteletben tartása az emberi értelemnek, ha tudatjuk vele, amit tudnia kell? Isten Igéje ezért lett emberré: amit tudnunk kell, elénk tárta. Ha hűségesek maradunk ehhez a Misztériumhoz, akkor lesz bennünk élet. Ez azt is jelenti, hogy akik kiszakadnak ebből a Misztériumból azokban nem lesz élet. Ezért kell kitartanunk a hitben, hogy megmaradjunk az Élet-ben. Zámbó Károly atya SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA - 2023.06.04. 1./ A mai vasárnapon tartja egyházmegyénk a máriaremetei zarándoklatot,
ahol 11 órakor ünnepi szentmise lesz. Szentháromság – Isten örök szeretetének titka 
Szentháromság vasárnapján Isten belső életének, és belső szeretetének legmélyebb titkáról elmélkedünk: arról a titokról, hogy Isten személy, de nem egyedül, hanem a három személynek: az Atyának, a Fiúnak, és a Szentléleknek az örök szeretete adja Isten örök életét. Isten öröktől fogva van. Isten mindig volt. A teremtmény azonban nem volt mindig. A teremtmény attól kezdve létezik, hogy az Isten megteremtette. Mivel azonban Isten öröktől fogva volt; egy örökkévalóságot volt úgy is, hogy nem teremtett. Mégsem volt egyedül. Isten nem volt egy egyedüli személy, egy magányos „én”. Barsi Balázs atya sokszor mondta az utóbbi években, hogy Isten nem lehetett öröktől fogva egyedül; mert Istenben szeretet van. Egy magányos „én” kit tudott volna szeretni? Ha Isten egyedül lett volna, az „pokol” lett volna… Istenben azonban szeretet van, ami több személyt feltételez. Jézus Krisztus Urunk kinyilatkoztatta örök szeretet-kapcsolatát a mennyei Atyával. Ez a szeretet-kapcsolat maga a Szentlélek, akit Jézus az apostolokra, és rajtuk keresztül ránk is lehelt. Ezt azért kellett így átgondolnunk, mert ennek fényében tudjuk megközelíteni Szentháromság vasárnapja evangéliumának az értelmét. (Jn 3, 16-18) Istenben szeretet van, boldogság van. Ezért akarja, hogy mi, az Ő teremtményei is részesüljünk a szeretetből, részesüljünk a boldogságból. Ezért küldte el az Ő Fiát: üdvösségünkért. Zámbó Károly atya PÜNKÖSD - 2023.05.28. 1./ Péter atya köszöni és kéri továbbra is a hívek imáit. A hét végére már hazaengedték
és örömmel tölti itthon Pünkösd ünnepeit. Még nem tud teljesen szolgálatba állni,
mivel további kezelésre a hétköznapokon még vissza kell térnie a kórházba, de bízik
abban, hogy egy-egy szentmisét vasárnap a hívek körében tud tölteni. A Szentlélek eljövetele 
A Szentlélek eljöveteléről elmélkedünk Pünkösd ünnepén, a Lélekről, aki a harmadik Isteni Személy, és akit Urunk Jézus Krisztus elküldött. (ApCsel 2, 1-11) A Szentlélek Pünkösdkor leszállt az apostolokra, megtörtént a nyelvek csodája, amikor mindenki a saját nyelvén hallotta amit beszélnek… folytathatnám a pünkösdi történetet, de azért itt megállhatunk. Ugyanis ebben benne van az Egyház egész történelmének az esszenciája: mindenki a saját nyelvén hallotta amit mondtak: az Egyház igehirdetése, az Egyház tanítása összhangban van az ember legmélyebb lelkiismeretével. Az embert az apostoli tanítás úgy szólítja meg, hogy vagy lelkiismeretével összhangban elindul benne egy folyamat, amely az igazság feltárulása benne, és megtérésre, üdvösségre vezet, vagy ellenáll, mert makacsul ki akar tartani a bűnben, és lélekben megkeményedik… Attól kezdve, hogy az apostolok beszélni kezdtek, nincs az emberek számára középút. Az Egyház tanítása az, amely az ember lelkiismeretében is megszólal, mert azzal van összhangban. A Szentlélek az értelem lelke, mindent tudtunkra ad, amit tudnunk kell. Pünkösd vasárnapjának az evangéliumában arról hallottunk, hogy Jézus a Szentlélekkel együtt átadta az apostoloknak a bűnbocsátás hatalmát. (Jn 20, 19-23) Ezzel a hatalommal gyóntatnak az Egyház felszentelt papjai, és adnak bűnbocsánatot a bűnbánóknak. A Szentlélek segítsége kell ahhoz is, hogy a bűnös bűnbánatot tudjon tartani, és ezáltal részesülni tudjon a bűnök bocsánatában. Nehéz szavakkal kifejezni, hogy milyen hatalmas dolog történik a bűnök bocsánatában. Megújulás? Megtisztulás? Igen, de nem csak az. A bűnök bocsánata: új teremtés. Csak Isten képes rá, aki a Teremtő. Ennek a hatalomnak a közvetítését kapták meg az apostolok. Azt kapták, hogy szolgálatuk által mehet ez végbe. Az apostolok azt kapták ezáltal a feltámadott Krisztustól, hogy munkatársai, sőt: a barátai lettek. Zámbó Károly atya URUNK MENNYBEMENETELE - 2023.05.21. 1./ Péter atya továbbra is kéri az imákat, ő pedig a kórházi napok áldozatait és imáit küldi mindazokért, akik ezekben a napokban rá gondoltak és gondolnak. 2./ Köszönet az elmúlt vasárnapi adományokért, melyet majd az Egyházmegye szándékára továbbítunk. 3./ A héten is folytatódnak az eddigi rendben a májusi litániák a napi szentmiséket követően. 4./ Csütörtökön az esti szentmise után felnőttek katekézise lesz a Szent Imre közösségi Házban. 6./ A jövő vasárnap Pünkösd ünnepe, az Egyház születésének napja, a Szentlélek eljövetele. Kérjük a Szentlélek bőséges kiáradását, melyre korunknak és benne minden embernek szüksége van. 7./ Az elmúlt évhez hasonlóan Püspök atya zarándoklatot hirdet meg az egyházmegye
papjai és hívei számára, melynek során közösen imádkozunk Isten ajándékáért: a papi
és szerzetesi hivatásokért és a békéért. A zarándoklat a Bodajki Kegyhelyen kerül 8./ A jövő vasárnap Urunk mennybemenetelére emlékezünk. Krisztus, aki a mennybe felment – ma is velünk van 
Krisztus mennybemenetelének ünnepén különös súllyal kell gondolnunk arra, hogy Ő most is velünk van. Jézus Krisztus Urunk úgy ment fel a mennybe, hogy ugyanakkor apostolaival, tanítványaival maradt. Így érezhette ezt a tizenegy apostol, akik látták Krisztust a mennybe emelkedni. (Mt 28, 16-20) Nemsokára kiválasztják, és maguk közé fogadják tizenkettedik apostolnak Mátyást, majd eljön a Szentlélek. A Szentlélek fényében különös fényben ragyog fel számukra Krisztus tanításának az értelme. Ez indítja őket arra, hogy megkezdjék az Ige hirdetését, és ennek nyomán egyre többen, százak, ezrek, tízezrek ismerik meg Krisztus tanítását, halálának, és feltámadásának valóságát. Azonban Krisztus jelenléte ezzel még nem lett volna teljes. A Szentlélek megvilágosító művének legfontosabb eredménye, hogy elkezdték bemutatni a legszentebb Szentmise Áldozatot. Ezt kezdetben kenyértörésnek nevezték, amely az utolsó vacsora megjelenítése volt. Krisztus felment a mennybe, de pünkösd után méltán érezhették a tanítványok, hogy jobban, teljesebben van velük, mint mielőtt felment a mennybe. Zámbó Károly atya HÚSVÉT 6. VASÁRNAPJA - 2023.05.14. 1./ Péter atya átkerült az ORI-ba rehabilitációra, ahol szeretne mielőbb lábra állni, menni és visszatérni Csepelre. Továbbra is kéri az imákat, amiket ő is viszonoz. 2./ A mai vasárnap Egyházmegyei gyűjtés, melynek adományai a székesfehérvári Egyházmegyei Közösségi Ház – a Szent István terem felújítását segítik. Az Egyházmegye az egyházi ingatlanok visszaigénylésekor elsőként ezt az ingatlant kérte vissza, hogy helyet tudjon biztosítani egyházmegyei rendezvényeknek és továbbképzésekre. 3./ A héten a szokott rendben kedden, szombaton és vasárnap lesznek a szentmisék, azt követően pedig a májusi litániát imádkozzuk. 4./ Kedden este 6 órakor imaóra lesz papokért és papi hivatásokért itt a templomban. Ez a nap egyben Nepomuki Szent János ünnepe, akinek szobra a Szent Imre téren áll. Az önkormányzat szerdán du. 5 órai kezdettel emlékezik rá „Nepomuki Szent János emlékművünk sorsa és hatása Csepel településtörténetére” című megemlékezésével. 5./ Csütörtök május 18-a a régi liturgikus rend szerint áldozócsütörtök – Urunk mennybemenetele. Ezen a napon egyházmegyénk minden templomában Szentségimádást tartanak, így templomunkban du. 5 órától lesz Szentségimádás. 6./ Csütörtökön az esti szentmise után ifjúsági katekézis lesz a Kisboldogasszony templom Filoména termében. 7./ Szombaton május 20-án lesz az Élő Rózsafüzér lánc zarándoklat hazánkért, a békéért, Budapestért, Budapest körül kilenc szakaszon. Az egyik csoport a Soroksári templomtól indul, és Csepelen az alábbi helyszíneket érinti: Csepel-Királyerdő, Tamariska domb (ahol keresztutat imádkoznak), Csepeli Gör. kat. templom (Rákóczi tér) és Csepel-Belvárosi templom (Szent Imre tér), ahol Zámbó Károly atya köszönti a zarándok csoportot, akik innen folytatják útjukat a II. RF. úton, az M0 hídon át Nagytéténybe, a Nagyboldogasszony templomhoz, ahol szentmisével zárul a nap. Csatlakozni bármelyik szakaszon lehet. 8./ A jövő vasárnap Urunk mennybemenetelére emlékezünk. Vigasztaló – az Igazság Lelke 
Húsvét hatodik vasárnapjának evangéliumában Jézus Krisztus Urunk megígéri a Vigasztalót, aki az Igazság Lelke. (Jn 14, 15-21) Azt is mondta Jézus, hogy az Igazság Lelke örökké a tanítványokkal marad. Ugyanakkor a világ nem kapja meg a Vigasztalás Lelkét. Itt a világ, mint olyan, szembe van állítva a Lélekkel, és azokkal, akiket a Lélek eltölt. De mit is jelent ez a szembenállás? Hiszen Jézus Krisztust a világ megváltójának is mondjuk, aki „Szent Keresztje által megváltotta a világot”. Maga Jézus úgy küldi a tanítványokat: „Menjetek az egész világra!” (Mk 16,15) A világ tehát arra lenne hivatott, hogy Krisztust megismerje. Hiszen arra teremtette Isten az embert, hogy mindörökké hűségesen az Istenben éljen, az Örök Igében megteremtve, örök boldogságra… A bűn, és a halál nem Istentől van: Isten nem teremtett bűnt, és halált... Isten nem olyan embert teremtett, aki szükségszerű, hogy elszakadjon tőle. Ehhez hasonlóan a Megváltás művével is így van: a bűnbeesett embert Jézus Krisztus megváltotta, és Isten azért rendelte a Megváltást, hogy minden ember, tehát valóban az egész világ részesüljön a Megváltás művében. Az ember, aki őszintén keresi az Igazságot, az megtalálhatja az Igazságot: Krisztusban, aki maga az Igazság. Aki viszont nem keresi az Igazságot, nem is találhatja meg. Ma a világra nyomasztóan rátelepedett az Igazság iránti közömbösség, ami azt jelenti, hogy sokan, sajnos nagyon sokan, nem keresik az Igazságot, és ezért nem is fogják megtalálni. Akik viszont őszintén keresik az Igazságot, azt meg is találhatják Krisztusban! Az ő életükben ez a Krisztusra találás valóban Vigasztalás, az Igazság Lelke által. Zámbó Károly atya HÚSVÉT 5. VASÁRNAPJA - 2023.05.07. 1./ Péter atya köszöni az imákat, amit továbbra is bizalommal kér, hogy mielőbb itt lehessen a hívek között. További kezelésre rehabilitációra került. Ezúton is megköszöni az őt helyettesítő atyák szolgálatát és mindazok segítségét, akik a Plébánia mindennapi dolgait kézben tartják. 2./ A hónap első vasárnapja Anyák napja. Égi Édesanyánk oltalmát kérjük az Édesanyákra, Nagymamákra. Őket köszöntik a fél 10 órai szentmisét követően a belvárosi Kisboldogasszony templomban. 3./ A héten a szokott rendben kedden, szombaton és vasárnap lesznek a szentmisék, azt követően pedig a májusi litániát imádkozzuk. 4./ Ettől a héttől újra csütörtökön lesz a felnőtt katekézis az esti szentmise után a Szent Imre közösségi Házban. 5./ Szombat, május 13-a, a Szűzanya Fatimai jelenésének emléknapja. Ezen a napon történt a merénylet Szent II. János Pál pápa ellen. A kapott ereklyét remélhetőleg minél hamarabb el tudjuk helyezni a Kisboldogasszony templomban. Ugyancsak szombaton Érd-óvárosban du. 5 órakor püspöki szentmise keretében imádkoznak Bogner Mária Margit boldoggá avatásáért. 6./ A jövő vasárnap Egyházmegyei gyűjtés lesz, melynek adományai a székesfehérvári Egyházmegyei Közösségi Ház – a Szent István terem felújítását segíti. Az Egyházmegye az egyházi ingatlanok visszaigénylésekor elsőként ezt az ingatlant kérte vissza, hogy helyet tudjon biztosítani egyházmegyei rendezvényeknek és továbbképzésekre. Út, Igazság, Élet: a mennyei Atya örök szeretetében 
Húsvét ötödik vasárnapján az evangéliumban Jézus Krisztus Urunk az Atyával való kapcsolatáról beszél. (Jn 14, 1-12) Az előző vasárnapi evangéliumban, amikor azt hallottuk, hogy Jézus önmagát ajtónak nevezte, akkor is az Atyával való kapcsolatára utalt. Jézus Krisztus Urunk útnak, igazságnak, és életnek mondja magát. Ezt pedig az Atyával való kapcsolatával indokolja. Jézus valóban egy az Atyával; aki őt látja, az látja az Atyát. Ebből az is következtethető, hogy senki más nem lehet velünk olyan mély kapcsolatban, mint Jézus Krisztus. Ő bennünk él, és ugyanakkor mi őbenne élünk. Vele járjuk ezért utunkat, ugyanakkor őt követve kell járnunk az úton. Az, hogy Ő bennünk él, ez arra utal, hogy ő az Út. Hogy őt követve kell járnunk az élet útját, az pedig arra utal, hogy ő maga az Igazság. Azért Ő az Élet, mert rajta kívül nincs élet: mindent benne teremtett az Atya. Ezt az egységet felfedezve, ebbe az egységbe belegondolva megkísérthet minket a gondolat, hogy talán nem is tudnánk Krisztustól elszakadni… Lét-tani szempontból nem, mert benne vagyunk; ugyanakkor erkölcsileg igen, a bűn miatt… A kárhozat felfogható úgy is, hogy a Krisztusban teremtett létünk, és erkölcsileg bűnös cselekedeteink ellentétben, örök diszharmóniában állnak egymással… A mennyei örök boldogság pedig összhang: a létezés, és a helyes cselekvés összhangja… De ezt az összhangot mi nem tudtuk volna helyreállítani, csak Jézus Krisztus Urunk tudta helyreállítani ezt az összhangot; megváltói áldozata által. Csak Krisztus tud minket a mennyei Atya örök szeretetébe visszavezetni: Ő az Út, Igazság, Élet, aki mennyei Atyához vezet minket. Zámbó Károly atya HÚSVÉT 4. VASÁRNAPJA - 2023.04.30. 1./ Péter atya köszöni az imákat, amit továbbra is bizalommal kér, hogy mielőbb itt
lehessen a hívek között. Pénteken reggel műtötték. Köszöni mindazok segítségét,
akik a napi feladatok végzésében áldozatos szeretettel részt vesznek. Krisztus az ajtó – a mennyei Atya házába 
A húsvéti időszak negyedik vasárnapján megszakad az a sorozat, amely húsvét első három vasárnapján folytatódott az evangéliumokban, amikor a feltámadott Krisztus megjelenéseiről volt szó, és a feltámadott Krisztus tanítását tárta elénk az evangélium. Most már nem a feltámadás utáni eseményeket tárgyalja az evangélium, hanem Jézus Krisztus Urunk korábbi tanításából olyan szempontok kerülnek kiemelésre, amelyek megvilágítják, ahogyan a feltámadott Krisztus bennünk él. A kulcsa ezeknek a szempontoknak: Jézus Krisztus Urunk egysége, örök egységben megélt szeretetkapcsolata a mennyei Atyával. Azért lett emberré a Fiúisten, hogy minket a mennyei Atyával való örök szeretet-kapcsolatába bevezessen. Jézus Krisztus Urunk Húsvét negyedik vasárnapjának evangéliumában, önmagát ajtónak nevezi. (Jn 10, 1-10) Ő jött el az Atyától, de úgy, hogy mindig is az Atyánál van. Jézus Egy az Atyával, ezért tud minket egyedül Ő üdvözíteni, ezért Ő maga az Élet, ezért Ő a Világosság. Mi a saját erőnkből képtelenek lennénk Istenhez eljutni. A bűnbeesés utáni emberi természet olyan mértékben elszakadt Istentől, hogy képtelen lenne a saját erejéből eljutni Istenhez. Teremtettsége legmélyén, azaz a szíve legmélyén az ember az Istené, mivel Isten teremtménye. Az Emmauszi tanítványok lángoló szíve bizonyosság arra, amint az elmúlt vasárnap hallottuk, hogy az ember a szíve legmélyén az örök élet, és a feltámadás csírája van. De sajnos a bűn miatt az ember elszakadt Istentől, és ezért megízlelte a halált. Ki tudná visszavezetni az embert Istenhez? Aki az Istentől jött! De ki jöhet az Istentől? Hiszen aki nem maga Isten, az Isten teremtménye… Maga Isten tud csak eljönni, hogy visszavezessen minket önmagához. Krisztusban maga Isten jött el, mert Jézus Krisztus Urunk a megtestesült második Isteni Személy, a Fiúisten. Ezért tud minket egyedül Ő elvezetni a mennyei Atyához. Ő az ajtó, akin be kell lépnünk, hogy az Atya házába jussunk. Zámbó Károly atya HÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA - 2023.04.23. 1./ Péter atya köszöni az imákat, amit továbbra is kér, hogy mielőbb itt
lehessen a hívek között. Lángoló szívvel – együtt az úton Krisztussal 
Húsvét harmadik vasárnapjának az evangéliuma azt mondja el, hogyan találkoztak az Emmauszba tartó tanítványok Krisztussal, és hogyan ismerték fel őt a kenyértörésben. (Lk 24, 13-35) Amikor a két tanítvány Emmauszba tartott, Krisztus melléjük szegődött, de nem ismerték fel. Csüggedtek voltak. Jézus megkérdezte tőlük szomorúságuk okát. Erre elmondták Jézusnak, akit nem ismertek fel, hogy mennyire bíztak a názáreti Jézusban. Azt gondolták, hogy ő váltja meg Izraelt. De elfogták, és kivégezték, és már három napja eltemették. Amikor azonban Jézust felismerték a kenyértöréskor, és eltűnt a szemük elől, úgy emlékeztek vissza erre a beszélgetésre Jézussal, hogy közben lángolt a szívük. Jézus ugyanis megmagyarázta nekik az írások értelmét a Messiás haláláról, és feltámadásáról. Miért érezték azt, hogy eközben lángolt a szívük? A szív az emberség legmélyét jelenti. Azt a legmélyét jelenti a szív az emberségünknek, ahol Isten megteremtett minket. A személyünk legmélyét jelenti a szív, akit a teremtő Isten a semmiből hívott elő. Isten teremtette a személyünk legmélyét: Isten, aki nem teremtett halált. Személyünk, teremtettségünk legmélyén ezért nincs halál. A halál, az „elmúlás” nem hatol le a személyünk legmélyébe. A halál a bűn miatt van, de a halál és a bűn nem ér le létünk gyökeréig. A teremtő Isten ugyanis nem teremtett tőle elszakadt embert. Isten nem teremtett olyan embert sem, aki szükséges, hogy elszakadjon tőle. Isten nem teremtett halált sem, ezért a teremtő Isten eredeti elgondolása szerint nem lett volna bűn, nem lett volna halál, nem lettek volna temetők. Isten eredeti elgondolása szerint nem lett volna félelem, bizonytalanság, bizalmatlanság sem, hanem a végtelen szeretet töltött volna el mindenkit, a boldog örök életben. Ezért a lelkünk mélyén nem tudjuk elfogadni a halált: mivel a teremtésünk szerinti legbensőbb lényegünkben: nincs halál. Amikor olyan gondolatokkal találkozunk, hogy a halál, az elmúlás természetes, hogy ez a természet rendje, akkor is tudnunk kell, hogy ez a bűn által megrontott, bűnbeesés utáni természet rendje - legfeljebb… Isten eredeti elgondolása azonban nem ez volt a teremtett világról, és az emberről. Elképzelni persze nem tudjuk, milyen lehetett volna a bűn, és a halál nélküli világ… Mindent betöltött volna az Isten imádása, és a szeretet. A beteljesült életű emberek, pedig a halál nélkül emelkedtek volna az örök dicsőségbe. Sajnos nem így történt. De van az emberségünknek egy olyan legmélyebb rétege, amit nem érhet el a halál, mivel a halál nem az Istentől való. Az örök kárhozatot is azért tudja okozni a bűn, mert az ember legmélye az Istené, de a bűn miatt mégsem tud Istenhez tartozni a teljes ember, ezért diszharmóniát, örök szakadást él meg az elkárhozott ember. Krisztus azonban halálával megváltotta bűneinket, és legyőzte a halált: feltámadott. Krisztusban a teremtés eredeti rendje áll helyre. Őáltala áll helyre a teremtés eredeti rendje mibennünk is, ha Krisztushoz tartozunk. Ezért lángolt a tanítványok szíve. Létük legbelsőbb lényegével a feltámadás harmonizált. Krisztus feltámadása egybecsengett szívükkel, kivégzése és halála pedig nem. Amikor a kenyértöréskor felismerték Jézust: akkor tudatosult bennük, hogy szívükben már előbb felismerték. Nekünk is: azért kell Krisztussal találkoznunk: a Szentségekben: kezdve a keresztségen, hogy rádöbbenjünk arra, hogy Krisztus már korábban bennünk élt: létünk legmélyén, a teremtettségünktől kezdve: hiszen Őbenne lettünk teremtve. A Megváltás műve ezt az összhangot állítja helyre, hogy az ember élete Istenben teljesedjen be, Krisztus által, aki bennünk is él. A Teremtés műve ezért Krisztus által jut el – bennünk is – végső céljához: Isten örök dicsőségéhez. Zámbó Károly atya IRGALMASSÁG VASÁRNAPJA - 2023.04.16. 1./ A mai vasárnap az Isten Irgalmasság vasárnapja. Isten irgalmára
szüksége van mindannyiunknak, családjainknak, nemzetünknek és az
egész világnak. A mai napon a szokásos feltételekkel (szentgyónás,
szentáldozás, ima a pápa szándékára), teljes búcsú nyerhető. Az apostolok tanúsága 
Jézus Krisztus Urunk feltámadása nem mond ellent az értelemnek. Nem valami olyan dolgot kell elfogadnunk, ami ellenkezik az értelemmel, de mégis, valamilyen tekintély által kell elfogadnunk... Krisztus feltámadása nem értelem-ellenes; éppen ellenkezőleg: Krisztus feltámadása megvilágosítja az értelmet. A Krisztus feltámadását elfogadó értelem gondolatai lesznek világos, logikus gondolatok. Hiszen a mennyei Atya hogyan is hagyhatta volna, hogy az ő egyszülött Fia a sírban maradjon? Ennek ellenére a feltámadást az apostolok nem tudták előre elgondolni, mivel nem tudták elképzelni sem. Amikor azonban megtapasztalták Krisztus feltámadását, tudták, hogy erről beszélt nekik Krisztus. Jézus Krisztus a feltámadásakor nem erre a földi életre jött vissza, hanem előre ment abba a megdicsőült állapotba, amely az emberi test végső, beteljesedett állapota. Ebben az állapotban az ember teste már nincs alávetve a fizika törvényeinek, és éppen ezért meg sem halhat. Ebben az állapotban az Isten eredeti elgondolása valósul meg az emberről, márpedig Isten eredeti elgondolásában nem lett volna halál. Húsvét második vasárnapjának az evangéliumában azt olvashatjuk, hogy Jézus megjelent az apostoloknak, de úgy, hogy az ajtó zárva volt. (Jn 20, 19-31) Mintegy átment az ajtó anyagán, ahogyan a feltámadáskor átemelkedett a halotti lepleken. Tamás azonban nem hitte a feltámadást, ezért Jézus Krisztus Urunk megengedte neki, hogy megérintse sebeit. Tamás erre a tapasztalatra válaszul, leborulva vallotta meg Jézust Istennek. A feltámadás tapasztalata tehát nem egyszerűen a feltámadást fogadtatta el Tamással, hanem értelmét megnyitotta annak a befogadására, amit Jézus tanított önmagáról. Erről a tapasztalatról az apostolok, János kivételével, vérük ontásával tettek tanúbizonyságot. Ebből az látható, hogy a feltámadás nem egy egyszerű esemény, amit tényként elfogadtak az apostolok, hanem a történelemnek az a legfontosabb eseménye, amely az embert legmélyebben érinti meg: a halál általi sebzettségünk gyógyul a feltámadás által. Annyira intenzív volt az apostolok tapasztalata Krisztus feltámadásáról, hogy a szenvedésnek, és a halálnak a vállalása sem volt elég drága számukra ahhoz, hogy ennek a tapasztalatnak a valóságosságáról, és hitelességéről tanúságot tegyenek. A húsvét második vasárnapja egyúttal az Isteni Irgalmasság vasárnapja. Ez az igazi irgalmasság: a halál által megsebzett, vérző emberségünket beoltani a feltámadás, és az örök élet gyógyszerével. Egy orvos van: Krisztus, és egy orvosság: a boldog, örök élet. Zámbó Károly atya HÚSVÉT VASÁRNAP - 2023.04.09. 1./ A mai vasárnap a szentmisék keretében ételáldást tartunk. Krisztus feltámadása 
Krisztus feltámadása adja meg az értelmét hitünknek, és életünknek. Miért kell elfogadnunk a feltámadást? Mert keresztény katolikus hitünk tanúsága egyértelműen a feltámadás mellett szól. Ugyanakkor a feltámadás nem ellenkezik az értelemmel. Azért nem ellenkezik értelmünkkel, mert mi magunk is feltámadást hordozunk magunkban. A feltámadást ugyanis fel lehet úgy fogni, mint egy megismerhető valóság felülmúlása, de egyúttal beteljesedése, egy magasabb rendű valóság által. Hiszen Jézus Krisztus Urunk nem erre a földi életre jött vissza, amikor feltámadott, hanem átment egy magasabb rendű, beteljesedett életbe. Testének anyaga elnyerte a beteljesedett, végső állapotot. Ez a feltámadás rámutat arra, hogy az ember testének van beteljesedett állapota, amely beteljesedett állapotba minden ember teste el fog jutni. Krisztus emberi teste ebbe az állapotba ment előre. Sőt, az egész teremtett anyagi világ számára is van egy beteljesedett állapot. Ez egyfajta felülmúlása lesz a jelen állapotnak, de a világ sóvárogva várja ezt a felülmúlást. Az egész teremtett anyagi világ, a mi testünket is beleértve, magában hordozza a feltámadás csíráját. A feltámadás, az ünnepi Szentmise evangéliuma szerint, csendben ment végbe. (Jn 20, 1-9) Rejtetten ment végbe a feltámadás, ugyanolyan rejtetten, ahogyan a feltámadott Krisztus közöttünk van. Mégis megtörtént. Mégis nyilvánvaló. A feltámadás egyszerre rejtett, és egyszerre nyilvánvaló, és nyilvánosságot igényel. A feltámadásra nyitott nyilvánosság azonban nem a bűnös emberi természet nyilvánossága, hanem az a nyilvánosság, amely az örök életre, és a bűn, és a halál nélküli életre akar eljutni: a boldog örök életre. Ezért ez a nyilvánosság, valamilyen módon, az Isten eredeti szándékával van összhangban: ugyanis Isten eredeti szándéka szerint az emberi társadalom bűn és halál nélküli lett volna; hiszen Isten nem teremtett tőle elszakadt embert, vagy olyan embert, aki szükséges, hogy elszakadjon tőle. Márpedig a bűn által az ember tragikusan elszakadt Istentől. Ettől az elszakadottságtól szabadít meg Jézus: ezért lett emberré a Fiú, a második Isteni személy. Akik Krisztus életére feltették életüket, azok számára hatalmas, kifejezhetetlen öröm lett a feltámadás. Akik pedig Jézus halálára cselekedtek, azok számára tanácstalanság, és kétségbeesés lett a feltámadás. Nekünk, akik a feltámadásra tettük fel az életünket, nem kell kétségbeesni. Mivel az életet választottuk, ezért élni is fogjuk az életet; a boldog örök életet. Ezért szól nekünk is, amit a feltámadott Jézus mondott a tanítványoknak: Ne féljetek! Zámbó Károly atya Nagypénteki Passió, Csepel-Királyerdő.  VIRÁGVASÁRNAP - 2023.04.02. 1./ A mai vasárnap Urunk jeruzsálemi bevonulására emlékezünk. Ennek
emlékére történik a szentmise kezdetekor a barkaszentelés. Passió – a kereszt az élet fája lett számunkra
Passió. Jézus Krisztus Urunk szenvedéstörténete. Ez hangzik el vasárnap templomainkban. (Mt 26,14 – 27,66) Lázár feltámasztásakor mondta Jézus: „én vagyok a feltámadás és az élet”. Most pedig azt halljuk, hogy Jézus elfogják. Ide-oda hurcolják, gyalázzák, megostorozzák. Végül Pilátus a zsidók nyomására, és zsarolására halálra ítéli. Megkezdi Jézus a keresztútját, majd keresztre feszítik, és meghal a kereszten. Valahogy az van a passióban, ami nagyon sok esetben a világban. Aki becsületes, az gyenge. Aki gonosz, az erős. Aki ártatlan, az gyenge, aki bűnös, az eltiporja az ártatlant. A hazug eltapossa az igazat. Erről beszélni nehéz? Nem! Erről beszélni lehetetlen – lenne… ha Krisztus nem támadt volna fel harmadnapra. De Krisztus harmadnapra feltámadott, és amikor az apostolok Pünkösd után elkezdték hirdetni az evangéliumot, a feltámadás fényében tudtak beszélni Krisztus kínszenvedéséről, és kereszthaláláról. Mi is a feltámadás fényében éltük át a Passió drámáját, életünket beragyogja a feltámadott Krisztus; ezért tudunk beszélni Jézus szenvedéséről és haláláról. Miért kellett Jézus Krisztusnak szenvednie, és meghalnia? Azért, hogy bűneinktől megváltson minket, bűnös embereket. Kereszthalála és szenvedése önként vállalt áldozat volt. Minden ember megsebződött a bűn által, Ádámtól, az első embertől kezdve. A bűn pedig maga után vonta a halált… A halál a maga beteljesedését az ártatlan Krisztus halálában nyerte el. Ez nyereség volt? Győzelem volt? A halál atyja – lehet hogy azt gondolta: igen… ez lesz legnagyobb diadala: meghal az Isten Fia. De amiről azt gondolta: ez lesz a legnagyobb győzelme, az lett a legnagyobb veresége. Krisztus kereszthalála ugyanis megnyitotta az életet nekünk, akik az örök halálra lettünk volna kárhoztatva. Az Isten Fia halála által megnyílt az örök élet… Minden élő életének vége szakad, amikor a halál megérinti. Azonban Krisztus maga az élet… Ezért Krisztus halálával maga a halál halt meg. A halál halála pedig életet jelent. Ezért a kereszt fája az élet fája lett számunkra. Zámbó Károly atya Virágvasárnapi Passió Szent Márk evangélista szerint NAGYBÖJT 5. VASÁRNAPJA - 2023.03.26. 1./ Templomunkban kedden reggel 8 órakor szentmise. Krisztus a Feltámadás és az Élet 
Jézus Krisztus Urunk feltámasztotta Lázárt. Erről szól Nagyböjt ötödik vasárnapjának evangéliuma. (Jn 11, 1-45) Betániában történt ez, ahol Mária és Márta lakott, Lázár az ő testvérük volt, és Jézus barátja. Hallotta Jézus, hogy Lázár beteg. Mire odaért, már halott volt. Jézus a sírjához ment, és könnyezett. Megrendítő, és elgondolkodtató ez a momentum. Krisztus teljesen ember is volt: minden emberi érzelemmel, a bűnt kivéve. Jézus ezt megelőzően beszélgetett Mártával. Márta azt mondta neki: „ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” Jézus erre azt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni!” Márta erre ezt mondta: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” Erre Jézus kijelentette: „Én vagyok a feltámadás és az élet…”Jézusnak ez a teljesen nyílt kijelentése önmagáról, összekapcsolja ezt az evangéliumi részletet az előző két vasárnap evangéliumaival. Két héttel ezelőtt hallhattunk Jézus és a szamariai asszony beszélgetéséről, amikor Jézus nyíltan megmondta a szamariai asszonynak, hogy ő a Messiás. Egy hete pedig Jézus azt mondta a vakon született, de általa meggyógyított embernek, hogy ő az Emberfia. Most pedig kimondja Mártának: „Én vagyok a feltámadás és az élet…” Nem azt mondja, hogy „fel fogom támasztani”, vagy hogy „nemsokára kihívom a sírból”; hanem hogy „én vagyok a feltámadás”… Ezzel Isteni dicsőségét kinyilvánítja, még ha burkoltan is. Istennek ugyanis a lényege, és a léte egybeesik. Amit el lehet mondani Istenről, azt helyesebb nem úgy mondani, hogy Isten ilyen, vagy olyan… Istennek nem tulajdonságai vannak, mert a tulajdonságok esetlegesek. Isten pedig tiszta lényeg… Isten maga a szépség, Isten maga a jóság, Isten maga az Élet. Krisztus ezért maga a Feltámadás. Persze, ez kissé filozófiai megközelítése Isten valóságának. De Isten éppen azért adta a gondolkodás megismerési képességét az embernek, hogy értelemmel megismerhessük Isten létét. Azonban Isten nem csak egy megismerhető valóság, hanem mindenek előtt személy: három személy: az Atya, a Fiú, és a Szentlélek. A három személy pedig örökké szereti egymást: ezért Isten maga a szeretet, az örök, kezdet és vég nélküli Szeretet. Az, hogy Jézus, mint az emberré lett Fiú, aki a Feltámadás és az Élet; ott nyilvánul meg személyes valóságában és szeretetében; amikor Lázárt kihívja a sírból: „Lázár jöjj ki!” …és Jézus halott barátja életre kelve kijött sírjából. Hangsúlyozni kell, hogy Lázár ekkor nem az örök életre támadt fel, hanem az evilági életre visszahívta őt Jézus. Talán éppen azért, hogy megélje Krisztus feltámadását… De itt már megmutatkozik Jézus Istenfiúsága, és Isteni dicsősége: mert ez az esemény rámutat arra, hogy milyen lehetett a teremtés, az első ember teremtése. Ahogyan Jézus Isteni erejével kihívta Lázárt a sírból az életre, úgy hívta ki Isten a teremtéskor Ádámot a nem-létből a létbe. De: mindannyiunkat a nem-létből hívott elő ugyanígy. A személyünket Isten a fogantatásunkkor teremtette a semmiből. A személyünk, akik vagyunk: nem volt a szüleinkben… Isten az „én”-ünket, akik vagyunk: a semmiből teremtette: a nem-létből hívta elő a létre. Isten… a végtelen, teremtő szeretet! Zámbó Károly atya NAGYBÖJT 4. VASÁRNAPJA - 2023.03.19. 1./ A mai napon kérjük Szent József oltalmazó közbenjárását. 2./ Templomunkban kedden reggel 8 órakor szentmise. Este 6 órakor ima a papokért és a papi hivatásokért. 3./ A nagyböjti idő péntekjei hústilalmi – böjti napok. 4./ Szombaton 5 órakor – vasárnap pedig ½ 11 órakor a szokásos szentmisék. 5./ Folyik az április 28-30 közötti pápalátogatás szervezése. Több
eseményre majd csak regisztrációval lehet bejutni. De a média élő Krisztus gyógyít
Nagyböjt negyedik vasárnapjának az evangéliuma a vak meggyógyítását tárja elénk. (Jn 9, 1-41)A történet tulajdonképpen két síkon zajlik, mivel kétféle vakságot ír le. Az egyik vakság, hogy a vakon született ember nem lát. Jézus ezt meggyógyította. A második vakság, hogy a zsidók elöljárói nem ismerték fel, hogy Jézus a Messiás. Ez a vakság nem gyógyul meg a történetben. Később sokakban meggyógyult. Hiszen az első vakságot Jézus azért gyógyítja meg, hogy elindítsa a gyógyulás folyamatát a második vaksággal kapcsolatban is. Azonban ez a második vakság nem olyan egyszerű… A vakon született ember, miután Jézus nyálából és porból kevert sárral megkente szemeit, elment, és megmosdott Síloe tavában. Elment, mert meg akart gyógyulni. A második vakságban szenvedők nem akartak meggyógyulni. Nem látták, pontosabban nem látták be, hogy Jézus a Messiás, és nem is akarták belátni. Képzeljük el, ha ez a vak ember azt mondta volna, miután Jézus a szemeit nyállal megkente: „nem megyek el, és nem mosdok meg Síloe tavában, mert nem akarok látni! Eddig is vak voltam, ezután is jó lesz vakon.” Abszurdum lett volna! Krisztusnak, mint Messiásnak az elfogadása, vagy az elutasítása szabad döntés. Isten megadja az embernek ezt a szabadságot, mert Isten azt akarja, hogy szabadon imádjuk őt, szabadon szeressük viszont a minket végtelenül szerető Istent. Akik Jézust visszautasítják, nemet mondanak az örök Isteni szeretetre. Nem akarják Istent, mint személyt szeretni, hanem dolgokat, és elveket szeretnek. Krisztust el nem fogadni: önként választott vakság: olyan értelemben, hogy a Jézust elutasító zsidó vezetők, önként lemondanak az igazság látásáról. Jézus a vakságból meggyógyult embernek elmondja, hogy ő a Messiás. Ez egy párhuzam az elmúlt vasárnap evangéliumával, amikor Jézus a szamariai asszonynak mondta meg nyíltan, hogy ő a Messiás. Az igazságra szomjazó embereken, mint a szamariai asszonyon, vagy a vakon született emberen Jézus megkönyörül: feltárja nekik az igazságot, hogy ő a Messiás. A zsidó vezetőkön is meg akart könyörülni, ezért gyógyította meg a vakon született embert: ezen azoknak el kellett volna gondolkodni, és gondolkodásuk eredményeképpen felismerni Jézusban a Krisztust, azaz a Fölkentet, Messiást. Azonban ők ezen nem gondolkodtak el, és nem ismerték meg Krisztust. Milyen szomorú, amikor valaki sötétségében marad… Krisztus azonban maga a Világosság… Zámbó Károly atya NAGYBÖJT 3. VASÁRNAPJA - 2023.03.12. 1./ Hétfőn emlékezünk Ferenc pápa megválasztásának 10. évfordulójára. Most, amikor apostoli látogatásra várjuk hazánkba, különösen is imádkozzunk Péter utódi szolgálatáért. 2./ Templomunkban kedden reggel 8 órakor szentmise. 3./ A nagyböjti idő péntekjei hústilalmi – böjti napok. 4./ Szombaton 5 órakor – vasárnap pedig ½ 11 órakor a szokásos szentmisék. Jézus és a szamariai asszony beszélgetése Jákob kútjánál (Jn 4, 5-42) 
Jézus és az asszony beszélgetése Jákob kútjánál tovább visz minket a nagyböjti készületünk útján. Jézus vizet kér az asszonytól, de hamarosan kiderül, hogy ő az, aki az asszonynak az élő vizet tudja adni. Jézus adja azt a vizet, amiből ha valaki iszik, nem szomjazik meg többet. Itt az ember legmélyebb vágyáról van szó, és ez az Isten utáni vágy. Jézus, mint az Isten fia, a Második Isteni Személy értünk emberré lett, hogy önmagában vezessen minket Istenhez. Krisztusban van önmagunk igazi beteljesedése, azért lett értünk emberré, hogy megnyissa nekünk az örök boldogság el nem apadó forrását. Jézus ismerte az asszonyt. Belelátott abba, ahogy ez az asszony a szeretetet kereste, de nem találta meg. Jézus felszólította, hogy hívja el a férjét. Mire az asszony azt válaszolta: „nincs férjem”. Jézus erre ezt felelte: „Jól mondtad ’nincs férjem’. Mert öt férjed volt, és akid most van, az sem a férjed. Krisztusnak, mint Isten fiának hatalma van arra, hogy feltárja az ember lelkének legmélyebb sebzettségét. Ugyanakkor egyedül ő tudja orvosolni az ember legmélyebb lelki sebeit. Az asszony gyorsan témát vált, megdöbbenéséből felocsúdva, és arról akar Jézussal beszélni, hogy hol is lehet Istent imádni. Hogy Jeruzsálemben lehet, mivel ott van a templom, vagy (a szamaritánusok szerint) a hegyen? (Ahol ez a beszélgetés lezajlott.) Jézus válaszában azt mondja, hogy sem Jeruzsálemben, sem ’itt’, hanem lélekben és igazságban fogják a mennyei Atyát imádni. Az asszony erre azt mondja: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor ő eljön, kijelent majd nekünk mindent.” És Jézus erre azt feleli: „Én vagyok az, aki veled beszélek.” Ennyire nyíltan Jézus talán senkinek sem jelenti ki, hogy ő a Messiás. Jézus fontos szerepet szán az asszonyoknak. Hogy ennek a szamariai asszonynak ilyen nyíltan megmondja, hogy ő a Messiás, Mártának Lázár feltámasztása után, hogy ő a feltámadás és az élet. Amikor pedig Jézus feltámad, először az asszonyoknak jelenik meg. Az asszonyok szeretetükkel, hűségükkel, anyai szeretettel vehetnek részt az egyház közösségében. Ezért a katolikus egyházban nem szentelnek nőket pappá, de szerpappá sem, mert a nők édesanyák, a papok pedig atyák, lelkiatyák. Ezt nem lehet összekeverni. A mai világ egyik ideológiai betegsége és bűne, hogy relatívvá teszi a nemek közötti viszonyt. A férfi és a nő egyformán értékes, értékükben, méltóságukban egyek: mert az Istentől van a férfi és a nő méltósága. De küldetésükben különböznek, a nők édesanyák lehetnek, a férfiak atyák. Jézus az asszonyokat kitüntette bizalmával, olykor nyíltabban beszélt velük, mint a férfiakkal, beleértve az apostolokat is. De más küldetést adott nekik. Az asszonyok anyai szeretetükkel építhetik a családi közösséget, az egyházi és a nemzeti közösséget. Zámbó Károly atya Karizmatikus Imaóra 
Karizmatikus Imaóra, Csütörtök esténként 18:00-19:30 Mindenkit szeretettel várunk! NAGYBÖJT 2. VASÁRNAPJA - 2023.03.05. 1./ Köszönet a múlt vasárnapi adományokért a katolikus oktatási
intézmények, óvodák, iskolák támogatására, melynek összege
33.380.- forint volt. Imádság Ferenc pápa magyarországi látogatására készülve Mennyei Atyánk, gondviselő Istenünk! Ragyogás a Tábor hegyén
Nagyböjt második vasárnapján a Tábor-hegyi színeváltozásról szól az evangélium. (Mt 17, 1-9) A Tábor-hegyen történt színeváltozás ragyogását látható értelemben gondoljuk el. Jól tesszük: Isten megadta, hogy a kiválasztott három apostol, Péter, János és Jakab, szemmel láthatóan szemlélje Jézus Isteni dicsőségét. Azonban a ragyogást el lehet gondolni lelki, és szellemi értelemben is. Ragyogóvá válhat egy szép emlék. Valaki először találkozik későbbi feleségével, akivel közösen megélnek ötven, vagy hatvan évet szeretetben, és az első találkozásuk különös fényben fog tündökölni. Vagy amikor valaki visszaemlékszik szerető szüleire. Ragyogó gyerekkori emlék lehet, amikor valaki szeretetet tapasztalt. Ez a tapasztalás akár egy egészen jelentéktelen eseményhez is kötődhet. Mégis, annak megtapasztalása, hogy szeretve vagyunk valaki által, ragyogó emlékké válik. A Tábor-hegyen történt színeváltozás ilyen értelemben is ragyogó. Ez a három apostol megtapasztalta Jézus szeretetét. Az Isten-élmény, amit megtapasztalnak az apostolok, egy szeretet-élmény, mert Isten maga a szeretet. Az üdvösség története is ezen a szereteten belül van. Az üdvösségtörténetet Mózes, és Illés jeleníti meg. Mózes a törvényt, Illés a prófétaságot. Most együttesen tanúskodnak Jézusról. Ezzel pedig kapcsolatba kerül a színeváltozás története az előző vasárnapi evangéliummal, Jézus megkísértésével. Ott Jézus idézi Mózest, ezáltal tanúságot tesz Mózesről. Most Mózes tesz tanúságot Krisztusról. Akkor Jézus Isten Fiaként idézte Mózest, tanúságot téve arról, hogy Mózes törvénye valójában az Isten törvénye. Most pedig Mózes, az Isteni törvényt adó próféta tesz tanúságot arról, hogy a törvény Jézus Krisztusban teljesedik be. A három apostol szívesen maradt volna ott, szívesen letáboroztak volna, sátrakat csinálva. Ez a sátor voltaképp szentélyt jelent. A szentek szentje helyett, eredetileg szent sátor volt a szentély. Az Isteni jelenlét helye volt a szent sátor. De mégsem maradhatnak. Le kell jönniük a hegyről, mert ezt a ragyogást a színeváltozásban azért láthatták, hogy Krisztus szenvedésére felkészüljenek. Miért tudja ez felkészíteni az apostolokat Jézus kínszenvedésére? Mert ez a ragyogás a lelkükben sohasem alszik ki. Mivel szeretetet tapasztaltak meg, nem egyszerűen egy látványt, hanem szeretetet: megmarad bennük a ragyogás. Az igazi szeretet ugyanis örökkévaló, mert lényege egybe esik az örökkévaló Isten lényegével. Ha mi megtapasztaljuk Isten szeretetét, az olyan ragyogást jelent lelkünkben, amely nem halványul el. A lelkünkben jelenlévő ragyogás adhat erőt a szenvedés elviselésére. Zámbó Károly atya 
Keresztút papokért és papi hivatásokért Kedves Testvérek! NAGYBÖJT 1. VASÁRNAPJA - 2023.02.26. 1./ Ma nagyböjt első vasárnapján a szentmise végén hamvazás lesz. Krisztus megkísértése 
Nagyböjt első vasárnapjának evangéliuma Krisztus megkísértését állítja elénk. (Mt 4, 1-11) Az elmúlt vasárnap a kiengesztelődésről, és az ellenség szeretetéről hallhattunk. Elgondolkodhattunk, hogy a kiengesztelődés nem csak az üdvösségünk feltétele, hanem a boldogságnak is. Ha kiengesztelődött életet tudunk élni, már itt, ebben a földi életben boldogok lehetünk. A „Miatyánk”-ban ezt imádkozzuk: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” A Miatyánk imádság következő kérése: „és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.” A kisértés misztériuma nyílik meg Nagyböjt első vasárnapján. Ebben a misztériumban is láthatjuk, hogy Isten irgalmas szeretete velünk van. Krisztus olyan emberré lett, mint mi vagyunk, de a bűnt kivéve. És ő is kísértést szenvedett, mi is kísértést szenvedünk: ebben is hasonlóvá lett hozzánk, azzal a különbséggel, és ez ontológiai különbség, hogy Jézus Krisztus Urunk a kísértő gonosz lelket, még ha meg is szenvedte a kísértést, hiszen a kísértés mindig egyfajta lelki szenvedéssel jár, és ettől a szenvedéstől sem lett mentes Krisztus, de ugyanakkor mégis, a kísértést állhatatosan visszautasította. Ebben a visszautasításban nem Isteni erejét használta, hanem idézte az írásokat. Azt a tudást, és ismeretet vette igénybe, amely minden Istenfélő izraelitának megadatott volna. Jézus megéhezik a pusztában? Változtassa a köveket kenyérré? Jézus válaszul a kísértésre Mózes törvényét idézi: „nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével is, mely Isten ajkáról való”. (MTörv 8,3) Vagy vesse le magát Jézus a templom ormáról, hogy az angyalok felfogják, és ezzel bizonyítsa Istenfiúságát? Jézus erre azt mondja: „ne kísértsd az Urat, Istenedet” – szintén Mózest idézve. (MTörv 6,16) Azután a gonosz lélek egy magas hegyre vitte Jézust, és a világ minden gazdagságát felvonultatta előtte. Felajánlotta, hogy mindent neki ad, ha leborulva imádja. Jézus azonban – Mózest idézve – így válaszolt: „Uradat Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.” (MTörv 5,9; 6,13) A gonosz lélek ezekben a kísértésekben arra provokálja Jézust, hogy Istenfiúságát bizonyítva tegyen csodát; de neki, az ördögnek engedelmeskedve. Jézus pedig egyszerűen, a mózesi törvény szavaival mond ellent az ördögnek. Ezt minden izraelita megtehette volna, mint ahogy ma is megteheti minden hívő. A bűnben, a bűnre való felhívásban mindig jelen van az ördög provokációja. Azonban Krisztus megkísértéséből az látszik, hogy Isten örök törvénye erősebb, mint a gonosz lélek. Higgyük el testvéreim, ha igazán Krisztusban élnénk, semmilyen hatalma nem volna felettünk az ördögnek. Az ördög hatalma mindig abból keletkezik, amikor valamilyen formában hűtlenné válunk az Istenhez. Ezért egy hatalmas erőforrás számunkra Krisztus megkísértése, az a szeretet, az az értünk vállalt irgalom, hogy visszautasította a kísértő gonosz lelket. Zámbó Károly atya ÉVKÖZI 7. VASÁRNAP - 2023.02.19. 1./ Templomunk heti miserendje: Kiengesztelődött lelkület
Az évközi hetedik vasárnap evangéliumában folytatódik Jézus Krisztus Urunk tanítása Máté evangéliumának alapján. (Mt 5, 38-48) A tanítás témája az elmúlt vasárnap a törvény volt, amit Krisztus nem eltörölt, hanem beteljesített. Most pedig a kiengesztelődésről, és az ellenségszeretetről hallhattunk. Ezt a tanítást akkor érthetjük meg valamelyest, ha arra gondolunk, hogy ebben a Krisztusi tanításban maga Isten szól hozzánk, aki elsősorban a saját példáját állítja elénk. Ennek a tanításnak az a kulcsa, amikor Jézus a mennyei Atya példáját idézi: „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad az igazaknak és gazembereknek.” Mit jelent ez? A bűn az Isten elleni lázadás. Lázadás és hűtlenség a bűn, az Isten ellen. Isten mégsem semmisíti meg az ellene lázadó embert, ahogy az ellene lázadó szellemi lényeket sem semmisítette meg. Isten tehát hűséges, a hozzá hűtlenekhez is. Isten a szeretetét nem vonja vissza, a tőle elfordult lényektől sem. Hiszen akkor megsemmisülnének ezek a lények, mintha soha nem is léteztek volna, hiszen csak az van, amit Isten a létben fenntart… A gonoszok léte, és létben való fenntartása önmagában is Isten irgalmas szeretetének a megnyilvánulása. Az ember számára pedig földi életének a befejezéséig nyitva áll a lehetőség a szabadulásra. Ez a szabadulás jött el számunkra Jézus Krisztusban. Ezt jelenti Jézus neve: „Isten megszabadít”. A kiengesztelődéshez a mennyi Atya példája áll előttünk, ezzel követjük a mennyei Atya példáját, és ez feltétele üdvösségünknek. A bosszúállással való leszámolás, nem valami különleges többlet, amit különleges adottságú lelkektől lehet csak elvárni. Nem. A kiengesztelődött lelkület üdvösségünk feltétele. Ennek révén lehetünk fiai a mennyei Atyának. Az evangéliumi részlet utolsó mondata még inkább kiemeli ezt a szempontot: „Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes”. Az evangélium világos tanításához szeretnék még hozzátenni egy záró gondolatot: a kiengesztelődés nemcsak az üdvösségnek az előfeltétele, hanem a boldogságnak is. A haragvó, bosszúálló ember nem tud boldog lenni. Ha kiengesztelődött életet tudunk élni, már itt, ebben a földi életben boldogok lehetünk. A rosszat, amennyire tőlünk telik el kell hárítani. De ne vezessen minket a bosszú, a harag… a lelkünk, az életünk világosabb, örömtelibb lesz. A „Miatyánk” imádságban is ezt imádkozzuk: „bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”. Máté evangéliumának következő fejezete tartalmazza a Miatyánkot. Lényegében a „Miatyánk” imádság idézett mondatát fejti ki bővebben Krisztus a mai evangéliumban. A következő vasárnappal azonban megszakad ez a sorozat, ugyanis megkezdődik a nagyböjti időszak. Zámbó Károly atya ÉVKÖZI 6. VASÁRNAP - 2023.02.12. 1./ Templomunk heti miserendje: Erkölcs 
Az évközi hatodik vasárnap folytatjuk Máté evangéliumának a felolvasását. (Mt 5, 17-37) A „föld sója”, és a „világ világossága” mondásai után, Jézus több erkölcsi intelmet mond, melyeket nem annyira részletezni szeretnék, hanem megtalálni bennük az eligazodást segítő összefüggést. Ez az összefüggés pedig az, amit Jézus az intelmek sorozatának elején kinyilvánít: hogy ő nem azért jött, hogy eltörölje a törvényt, hanem hogy beteljesítse. Hogy ez mennyire így van, láthatjuk: az intelmek a Tízparancsolat tematikáját követik. Mit jelent ez? Bizonyos dolgokkal le kell számolnunk magunkban. Le kell számolnunk a gyilkos indulatokkal, haraggal. Le kell számolnunk magunkban az érzékiség buja, zabolátlan indításaival. Le kell számolnunk magunkban a hazugsággal, és a valóság megváltoztatott bemutatásával, és meghamisított értelmezésével. Ezekben a dolgokban vasfegyelmet kell elsajátítanunk, és következetes szigorral le kell nyesnünk emberi természetünk indulatos lázongásait az örök erkölcsi törvény ellen. Ha nem tudunk ebben vasfegyelmet tanúsítani, akkor az elmélkedő és imádságos életben a minimumot sem tudjuk elérni. Az életszentségre való törekvés nem egyfajta szentimentális ábrándozás, hanem kemény küzdelem és munka. A teológiai gondolkodás egyes irányzatainak modernista túlzásai, ezen a téren is jelen vannak. Vannak, akik az Isteni irgalmasságot hangsúlyozva megfeledkeznek a bűn súlyáról. Mintha az, hogy Isten mindenkit szeret, azt jelentené, hogy a bűnt elfogadja… Itt azonban emlékeznünk kell arra, hogy a bűn, a maga lényege szerint, lázadás az Isten ellen. Isten ezért nem fogadhatja el a bűnt, mert akkor ellentmondana önmagának. Jézus tehát a mai evangéliumi szakasz elején azt mondja, hogy nem azért jött, hogy a törvényt eltörölje. A törvény tehát érvényben maradt. Hanem miért jött Jézus? Mit jelent a Jézusban megjelent Isteni Irgalmasság? Azt, hogy Jézus Krisztus által megmenekülünk a törvényszegés átkától, az örök kárhozattól. Ebbe belegondolva válik érthetővé Jézus neve: „Isten megszabadít”. Isten megszabadító szeretete jött el Jézus Krisztusban. Ez rávilágít arra, hogy mi is voltaképp a törvény a maga lényege szerint? A bűn: elszakadás a Teremtő Istentől. A törvényt az Isten már a tőle elszakadt embernek adta… De miért? Azért, hogy visszavezesse önmagához. A törvény ezért a maga lényege szerint, a világ eredeti, a Teremtő Isten szándéka szerinti rendjének a kinyilvánítása. Így válik érthetővé, hogy miért használja Jézus azt a formulát, hogy a törvénnyel együtt említi a prófétákat… Mert a próféta az Isten szavát elmondja a Szentlélek sugallatára… Ha a törvény Isten szava, akkor aki a törvényt adja, próféta. Ezért Mózest elsősorban prófétának tekintették, aki éppen azért tudta a törvényt adni, mert próféta volt. Jézus Krisztus Urunk tehát nem törölte el a törvényt. A törvényben ugyanis megnyilvánul a teremtés eredetei rendje, és ez a rend Krisztusban egyáltalán nem lett eltörölve, hanem éppen Krisztusban lett helyreállítva. Zámbó Károly atya ÉVKÖZI 5. VASÁRNAP - 2023.02.05. 1./ A mai napon Szent Balázs püspökre emlékezve a Balázs áldásban kérjük közbenjárását a torokbaj és minden más testi betegség ellen. A föld sója, és a világ világossága 
Jézus Krisztus Urunk tanítását a nyolc boldogság mondásai után, Máté evangéliumában tovább haladva idézi a vasárnapi evangéliumi szakasz, az évközi idő ötödik vasárnapján. (Mt 5, 13-16) Jézus a föld sójának, és a világ világosságának nevezi tanítványait. Azonban fel kell tenni a kérdést, hogy hogyan kell ezt érteni? Talán könnyebb ezt a két hasonlatot úgy megközelíteni, hogyha először a „világ világossága” kijelentéssel foglalkozunk, és utána térünk rá a „föld sója” kijelentés értelmezésére. Jézus a világ világosságának önmagát is nevezi, és a János-evangélium különösen is Jézus Krisztus Urunkat, mint a Megtestesült Igét, világosságnak nevezi. Keresztelő Szent Jánosról azt mondja János evangéliumának bevezetője - és erre külön felhívja a figyelmet - , hogy nem ő volt a világosság, hanem azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. Jézus mondja azt is, hogy Ő a világ világossága, és aki őt befogadja, az nem jár többé sötétben, hanem övé lesz az élet világossága. Ebből az látható, hogy Jézus maga a világosság. Jézus olyan módon világosság, ahogyan senki más nem: mivel Ő a Fiúisten, aki az Isten örök, Szentháromságos szeretetéből jött. De ugyanakkor, aki Jézus Krisztust befogadja életébe, az a világosságban járja a földi élet útjait, és ezért a világ sötétjében ő maga is világossággá válik. Ilyen értelemben a Krisztust befogadó tanítványok is világossággá lesznek. A só hasonlata ehhez kapcsolódik. A só ízt ad az ételeknek. Pontosabban, az ételekben meglévő jellegzetes íz, a só segítségével válik érezhetővé. Ha Krisztus jelen van a világban tanítványai által, akik Krisztus misztikus testének, az egyháznak a tagjai, a világnak íze lesz, a világban meglévő íz érezhetővé válik. A keresztények Krisztus-követése által válik érezhetővé a világnak az az íze, amely van, de Krisztus nélkül olyan, mintha nem lenne. Itt persze nem a világról, mint a teremtett anyagról van szó, amely mint a megtestesül Ige (valóságos, vagy lehetséges) teste, nem tud Istentől elszakadni. Ugyanakkor az anyag, mint élettelen atomok sokasága, nem tud Istenhez térni sem. Az értelmes ember, akit Isten személyesen teremtett, és személyesen szeret, az ember tud Istentől elszakadni, és Istenhez megtérni. Az ember, aki a gonosz lélek kísértésére elutasította Isten szeretetét, ezzel az elszakadással hozta létre a világ íztelenségét. Ugyanakkor az ember, mivel a gonosz lélekkel ellentétben, nem egy aktusként, egyetlen örökkévaló pillanatként éli meg életét, hanem sok pillanat sorozataként, mindig csak egy kis részét éli az egész életének, vissza tud térni Istenhez. Ezért nyerhet megváltást, és bűnbocsánatot. A bűnbánatot tartó, és a bűnbocsánatot elnyert ember tudja visszahozni a világ ízért, mert benne gyógyul a világ bűn általi sebzettsége. Zámbó Károly atya ÉVKÖZI 4. VASÁRNAP - 2023.01.29. A héten kedden reggel 8 órakor, Örök boldogság 
Az évközi negyedik vasárnap evangéliuma (Mt 5, 1-12a) egyfajta történeti rendet képezve kapcsolódik az előző vasárnapi evangéliumhoz. Akkor azt hallhattuk, hogy Jézus megkezdi nyilvános működését, meghívja az első tanítványokat, akik később az apostolok lesznek. Majd meghirdeti, hogy elközelgett az Isten országa. A nyolc boldogság tanítása ehhez kapcsolódik. Jézus ellentétekkel, paradoxonokkal mutatja be, hogy a mennyek országa, és az az örök boldogság, amit Isten tud adni, mit jelent. Jézus azt mutatja be, hogy az emberek életében milyen távlati következménye lehet annak, hogyha megérinti az embert az örökkévaló Isten örök boldogságra hívó szava. A nyolc boldogság mondásaiban Jézus olyan élethelyzeteket is megemlít, amelyek nem adnak okot boldogságra. Ugyanakkor a nyolc boldogság mondásaiban először olyanok vannak, amelyek ténylegesen jelenthetnek boldog állapotot, és fokozatosan halad Jézus azok felé a boldogságok felé, amelyek már köznapi értelemben nehezen értelmezhetők boldogságnak, mert olyan ellentétet hordoznak magukban, amely feloldásra szorul. A lélekben szegények valóban lehetnek boldogok. A „lélekben szegénység” azt jelenti, hogy nem kötődik az ember lelkében a vagyonhoz. Ha valaki nem kötődik a vagyon birtoklásához a lelkében, az nem retteg a vagyon elvesztésétől, de a vagyon hiánya sem emészti keserűséggel, lélekben ugyanis nem kötődik hozzá. A síró is, aki vigasztalást nyer, valóban boldog. Hiszen a vigasztalás azt jelenti, hogy sírásának az oka megszűnt, ezért megvigasztalódott. Vagy, ha szomorúságának oka nem is szűnt meg, valami olyan öröm, valami olyan reménység is megjelent az életében, amely mégis vigasztalóan hat rá. Ez is lehet boldogság. A szelíd ember, aki senkinek nem akar ártani, mindenkinek jót akar: boldog, mert nincs szívében rossz érzés senki iránt. Akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: boldogok, mert van bennük hit, hogy van igazság. Hiszen ha nem lenne igazság, hogyan tudnának szomjazni rá? Ezzel a szomjúsággal együtt pedig ott van a lelkükben a remény, hogy az igazság érvényre fog jutni. Az irgalmasok is boldogok, mert irgalomra találnak. Az irgalom önmagában is boldogság: sőt lehet önmagában is az örök boldogság. Ha azt halljuk Krisztustól: „irgalmazok neked”: ez önmagában az örök boldogság lesz. Ez ténylegesen azt jelenti, hogy valaki elnyerte az üdvösséget. Aki tud másoknak irgalmazni, annak nagy reménye, hogy Krisztustól ezt fogja hallani. Az irgalom reményében élni pedig boldog életet jelent. A tiszta szívűség, amikor valaki a szépnek és a jónak örül, a bűnnek pedig nem: szintén boldogság. Az örömben megélt tiszta élet szükségszerűen boldog élet. A békeszerzés: boldogság. Jézus Krisztus a béke fejedelme. A békeszerzés olyan erény, amely valóban az Istennel való közösség jele és eredménye. A történelemben Isten parancsai szerint élő, mély hitű emberek tudtak békeszerzők lenni. A nyolc boldogsághoz kilencedikként és tizedikként csatlakozik az a két boldogság, amely ellentmondást tartalmaz: amikor valakit üldöznek az igazságért, és valakit rágalmaznak Krisztusért. Ez újra rávezet minket arra a kérdésre, hogy mit jelent a mennyek országa. A mennyek országa az az Isten-kapcsolat, amely Krisztusban van, amelyet Krisztus hozott el nekünk önmagában. Amikor valaki kiáll az igazság mellett, és ezért üldözik: ebben az Isten-kapcsolatban megkapaszkodva, ezáltal boldog. Ha valakit Jézus Krisztusért üldöznek: megtapasztalta, hogy Jézus az üdvözítő, és az üdvösséget mindennél fontosabbnak tartja, ezért boldog. Krisztusban olyan kincset talált, amit nem hajlandó eldobni, még az üldözés közepette sem. Boldog, bár üldözik, de tudja, hogy az örök boldogság vár rá. Zámbó Károly atya ÉVKÖZI 3. VASÁRNAP - 2023.01.22. 1./ A mai napon emlékezünk Shvoy Lajos püspök atya halálának 55. évfordulójára. Imádkozzunk érte, akinek 40 éves püspökszentelési évfordulójára adott engedély az akkori államhatalom e templom megépülésére. Az ország örömhíre 
Az évközi harmadik vasárnap evangéliumában azt halljuk, hogy Jézus megkezdi tanítói működését. (Mt 4, 12-23) Jézus ezért elhagyta Názáretet, és Zebulon és Naftali földjén telepedett le. Ezzel Izajás próféta jövendölését beteljesítette. Jézus, nyilvános működésének elején, meghívja az első tanítványokat. Ezek az első tanítványok később apostolokká lettek: Péter, András, Jakab, és János lettek Jézus első tanítványai. Addigi munkájukat, családjukat, biztos megélhetésüket otthagyták, és követték Jézust. Jézus Krisztus meghívása nem egyszerűen olyan, mint amikor valakit meghívnak valamilyen munkát, tevékenységet végezni… Jézus meghívása olyan, amely az embert teremtettségének legmélyebb szintjén szólítja meg. Az embert Jézus Krisztus meghívásában ugyanaz a személyes szeretet hívja, aki megteremtette. Akiket meghívott, azonnal követték Jézust. Mi mást tehettek volna? Jézus hívását el nem fogadni olyan lenne, mintha a meg nem teremtett ember, aki még nem létezik, vissza akarná utasítani, hogy meg legyen teremtve… Lehetetlen lenne, önellentmondó lenne… De nem éppen ilyen önellentmondó Isten akaratának ellenállni? Persze, Isten szabadságot adott az embernek, az Istennek való ellenállás megjelent a bűn által, maga után vonva a halált, és az örök kárhozat lehetőségét, amelyek nem Isten művei… Sokkal inkább azért lett a halál, és a kárhozat lehetősége, a pokol, mert Isten örökké hűséges, és nem vonja meg a létezést azoktól sem, akik szeretetét visszautasítják. Az első tanítványok meghívását mintegy keretezi az ország említése: a „mennyek országa”, és az „ország evangéliuma”. Az örömhír az, hogy Isten végtelen szeretete elérte az embereket Krisztus által. Az „ország”, a „mennyek országa” nem egy terület, vagy nem egy evilági értelemben vett uralom, hanem az az Isten-kapcsolat, amely Jézus Krisztus által jött el. Magában Krisztusban van az Istennek az az uralma, amelyet megnyit az emberek számára. Krisztusban eljött az Istennel való kapcsolat, az Istennel való élet lehetősége. Jézus Krisztus által Isten minden embert meg akar hívni arra, hogy részesüljön az Ő örök szeretetéből. Zámbó Károly atya ÉVKÖZI 2. VASÁRNAP - 2023.01.15. 1./ Templomunk heti miserendje: 2./ A mai vasárnap kezdődik a Keresztény egységhét. Ezen a napon este 6 órakor a görög katolikus templomban lesz imaóra. 
A további imanapok helyszíne: Keresztelő Szent János tanúságot tesz Krisztusról
A második évközi vasárnap evangéliumi részlete (Jn 1, 29-34) sajátosan kapcsolódik az előző vasárnapi evangéliumhoz, amikor Jézus Krisztus Urunk megkeresztelkedéséről volt szó. Abban a leírásban azt olvashattuk, hogy Keresztelő János először nem akarta Jézust megkeresztelni. Látta a Szentlélek megvilágításában Keresztelő János, hogy Jézus a Messiás, de pontosan ezért nem akarta megkeresztelni, mert annak a mélységét viszont nem látta meg, hogy a Messiás küldetéséhez hozzá tartozik az az alázat, amellyel a bűnösök közé számítják ártatlanként. Jézus Krisztus emberként mindenben hasonlóvá lett hozzánk, a bűnt kivéve. A keresztelkedés nem ellentmondott Jézus messiási hivatásának, hanem éppen a keresztelkedésével vette kezdetét Jézus messiási működése. János evangéliuma azonban, mint a legkésőbb írt evangélium, azt a sajátos módszert követi, hogy igyekszik az események lelki értelemben vett mélységét feltárni, és gyakran nem ismétli azokat az olykor alapvető fontosságú részleteket sem, amelyeket a másik három evangélista leírt. Ebben az esetben nem írja meg János evangélista Jézus megkeresztelkedését. Ugyanakkor azt a látásmódot, ahogyan Keresztelő János látta a Messiást, részletesen leírja János evangélista. Ez a tanúságtétel fontos kijelentéseket tartalmaz Jézust illetően: hogy Jézus az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét, hogy Jézus előbb volt mint Keresztelő János, hogy Jézus az Isten Fia. Az, hogy Jézus az Isten Bárányaként elveszi a világ bűnét, arra utal, hogy Jézusban beteljesedik az Ószövetség minden engesztelő áldozata. Jézus Krisztus keresztáldozatára utal minden ószövetségi áldozat, azt készíti elő, annak az előképe. Engesztelő áldozatokat ajánlottak fel a papok, a nép nevében az Istennek, de az ténylegesen nem vette el a bűnt. Krisztus áldozata azonban a tökéletes áldozat, a bűnt nem csak kiengeszteli, hanem el is törli. Az a kijelentése Keresztelő Jánosnak, hogy Jézus előbb volt mint ő, túlmutat az evilági valóságon, Jézus teremtés előtti életére utal. Jézus azelőtt is létezett, mielőtt emberré lett, de azelőtt is, hogy a világ meg lett teremtve. Keresztelő János Jézusról való kijelentése mindkettő módon utal Jézus teremtés előtti létére. Márpedig a teremtés előtti lét csak úgy képzelhető el, hogy a Teremtő Isten valóságához tartozik az, aki létezett a teremtés előtt. Ezt a kijelentést erősíti a kijelentések csúcspontja, hogy Jézus az Isten Fia. Ez a csúcspontja a kijelentéseknek, amely Jézust az Isten Fiának vallja meg, magyarázza az első két kijelentést is: Jézus az Isten Bárányaként a tökéletes áldozatot mutatja be, mint az öröktől való Fiú. A Szentlélek pedig leszáll Jézusra, és rajta marad, és Jézus az, aki a Szentlélekkel keresztel. Bizonyos értelemben még rejtetten, de Keresztelő Jánosnak ebben a meglátásában már együtt van a Szentháromság: az Atya, akinek a Fia Jézus, az öröktől való Fiú, és a Szentlélek, aki rajta marad Jézuson. A Szentlélekre vonatkozó kijelentés, hogy „rajta maradt” jelzi, hogy Jézus Krisztus más kapcsolatban van a Szentlélekkel, mint egy próféta. A Szentlélek a prófétákat is eltöltötte, „Ő szólt a próféták szavával”, ahogy magát Keresztelő Jánost is eltöltötte a Szentlélek, már anyja méhében, mikor Erzsébet, János édesanyja Máriával találkozott, aki már áldott állapotban volt a Szentlélektől. Jelzi tehát Keresztelő János ezzel a kijelentésével, hogy Jézus nem egy próféta, akit eltöltött a Szentlélek, hanem Jézus belső valóságához, belső lényegéhez tartozik a Szentlélek. Jézus az Atya Fia, akin rajta maradt a Szentlélek; a Szentháromság; Isten belső lényege van itt kinyilatkoztatva. Keresztelő János azt is elmondja, hogy ez a kinyilatkoztatás Istentől való, aki Keresztelő Jánost vízzel keresztelni küldte, és rámutatott Jézusra, aki Szentlélekkel keresztel. Jézus a saját lelkeként világba leheli a Szentlelket, ráleheli Szentlelkét az apostolokra, az apostolokon keresztül pedig az egész világra. Jézus lelke, a Szentlélek így tölti be a földkerekséget. János evangélista tehát nem írja le Jézus megkeresztelkedését, talán mert nem ismételni akarja a másik három evangéliumot, hanem sokkal inkább kiegészíteni a kinyilatkoztatás mély értelmét, belső mélységeit feltárva. Ez a belső mélység Jézus identitása: Jézus az Atya Fia, aki Szentlélekkel keresztel, mert sajátja a Szentlélek. Az evangélium arra hív minket, hogy Jézus Krisztus misztériumáról elmélkedjünk, és ezáltal Jézus Krisztus, a világ világossága, világosítsa meg értelmünket, és egész életünket. Zámbó Károly atya URUNK MEGKERESZTELKEDÉSE - 2023.01.08. 1./ Urunk megkeresztelkedésének ünnepe emlékeztessen saját keresztségünkre, mely istengyermeki életünk kezdete volt. Jézus Krisztus Urunk: a mennyei Atya szeretett Fia (Gondolatok Urunk megkeresztelkedésének evangéliumáról, és megemlékezés az óév utolsó napján elhunyt XVI. Benedek pápáról) 
Amikor Jézus Krisztus Urunk a Jordán vizében megkeresztelkedett, a mennyei Atya szózata hangzott az égből: „Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik”. Ezzel fejeződik be a Krisztus Urunk megkeresztelkedésének vasárnapján elhangzó evangéliumi részlet. (Mt 3, 13-17) A kinyilatkoztatás egyik csúcspontja ez a mondat. Ez ugyanis rávilágít arra, hogy kicsoda Jézus, és arra is, hogy ki az Isten. Ezt ugyanis nem lehet másképpen értelmezni, mint úgy, hogy Jézus az örök Fiú, aki az Atyával él. Előtte a Szentlélek leszáll Jézusra. A Szentháromság nyilvánul itt meg. Isten, mint Szentháromság itt kinyilatkoztatja önmagát. Ez a kinyilatkoztatás azonban még részben rejtett, később Jézus egész tanításából, sőt feltámadásából lehet megérteni, és Pünkösd után, a Szentlélek megvilágosító kegyelmével lehet még teljesebben belátni az itt megnyilatkozó misztériumot. Isten belső élete nyilvánul itt ugyanis meg. Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek örök szeretete közli itt önmagát. Előtte Jézus megkeresztelkedik Jánosnál. János azonban eleinte nem akarta Jézust megkeresztelni. János meglátja benne, hogy Ő a Messiás, és hogy az Istentől van. Éppen ezért nem akarja megkeresztelni. János többet lát benne, mint bárki, többet tud róla mint bárki, mert a Szentlélek megvilágításában Keresztelő János meglátja, hogy Jézus a Messiás. De mégsem látja az Isten szándékának a mélységét teljesen: hogy a messiási műnek része ez az alázat, az Isteni dicsőségről való lemondás, hogy a Fiú eljön, emberré lesz, de mintegy „kiüresíti önmagát”, azaz Isteni hatalmát emberként nem gyakorolja. De az Atyával Jézus, az örök Fiú, mindig kapcsolatban van. Van, mikor magányosan imádkozik. De amikor tevékenykedik, tanít, dolgozik, hétköznapi teendőit végzi, akkor is együtt van az Atyával. Nem is lehetne másképp: Jézus egy az Atyával, az Atyában él, az Atya imádásában, és a Szentlélekkel együtt, örök szeretetében. A Szentlélek, aki maga ez a Szeretet: ezért a Szentlélek leszállásával nyilvánul meg ez a szeretet. Keresztelő János ezt teljesen nem látja? Az a nagyobb amit János lát, vagy az, amit nem lát? Ha a messiási idő eljött, az érkező Messiás miatt kell mindenkinek megkeresztelkedni. Mindenkinek… kivéve az elérkező Messiásnak. Ezt látja János, ezért nem akarja engedni Jézust megkeresztelkedni. De ha ezt látja, akkor miért nem látja azt, hogy Jézus, a Messiás, mégis megkeresztelkedni akar…? János úton van… a kinyilatkoztatás befogadója Keresztelő János, de a kinyilatkoztatás egy történeti út, egy történeti rend, amely szerint az Isten feltárja önmagát. Végül megkereszteli János Jézust. Ezáltal jut mélyebbre a kinyilatkoztatásban. Jézustól személyesen tanításban részesül. Amint János Jézust megkereszteli, ezáltal lesz maga János is tanítvánnyá. Mindenkinek, aki Krisztusról tanít, tanítvánnyá kell válnia, hogy Krisztusról tanítani tudjon. Engedjük, hogy a Szentlélek által tanítványokká lehessünk, hogy részesüljünk Isten tanításának végtelen mélységéből: Jézus Krisztus az Atya örök Fia. Ennyit szerettem volna most írni a vasárnapi evangéliumról. Ezekben a napokban búcsúzunk az óév utolsó napján elhunyt XVI. Benedek pápától. Korának legnagyobb teológusa volt. Benedek pápa Krisztusban élt, ezért tudott Krisztusról tisztán tanítani. Szellemi útmutatása iránymutató volt korunkban, maradandó értéke történelmi távlatban egészen bizonyos. Munkásságának jelentőségét aligha tudjuk felmérni. Abban a véleményben, hogy egyszer majd az egyházdoktorok között fogják XVI. Benedek pápát számon tartani, a magam részéről semmilyen túlzást nem látok. Munkássága nem csak évszázados, hanem talán évezredes jelentőségű; legalábbis ezt ma nagyon sokan így látjuk, és talán nem valamiféle személyes elfogultság miatt… Ezekben a napokban imádkozunk XVI. Benedek pápáért, akinek utolsó napja a földi életben az óév utolsó napjára esett, Szent I. Szilveszter pápa ünnepére. De talán éppen ez mutat rá arra, hogy talán nem is a távoli jövőben, XVI. Benedeket is a boldogok, és a szentek, és az egyházdoktorok között tisztelhetjük. Ez utóbbi persze magánvéleményem, de bizonyára nagyon sokak véleményével egybecseng. Érzem segítségét, és ennek megfelelően arra bíztatok, és bátorítok minden hívőt, hogy tiszteljük XVI. Benedek pápát Isten szolgájaként, és kérjük közbenjáró segítségét. Zámbó Károly atya ÚJÉV - 2023.01.01. 1./ A mai napnak első és meghatározó gondolata legyen: KARÁCSONY - 2022.12.25. 1./ Karácsony ünnepén és annak másodnapján is ½ 11 órakor lesz szentmise. Krisztus megszületett 
Jézus Krisztus Urunk születése idején Augusztus császár rendeletet adott ki: „írassék össze az egész földkerekség”. Ezt halljuk az éjféli Szentmise evangéliumában. (Lk 2, 1-14) Augusztus császár, aki bizonyára a világ urának gondolta magát, nyilvántartásba kívánta volna venni az egész világot. Addig is, azóta is voltak olyan birodalmi vezetők, akik önmagukat vélték a „világ urának”, de hatalmuk lehanyatlott. Birodalmak felemelkedtek, és eltűntek. Átadták a helyüket más formációknak. A hanyatlás lehet, hogy éppen ekkor kezdődött? A távoli császár bürokratikus akaratának kényszerből engedelmeskedve érkezett Betlehembe Názáretből Mária és József. A fiatalasszony áldott állapota nem hatotta meg a kisváros lakóit, nem adtak szállást a városban, ezért a városon kívül egy barlang-istállóban kellett világra jönnie a gyermeknek. De ki is volt ez a gyermek? Augusztus császár hatalmas pompában élve a világ urának hitte magát, de súlyosan tévedett. Ez a kicsiny gyermek azonban valóban Király, valóban Úr! De később egy evilági úr előtt mégis úgy fogalmaz: „az én országom nem ebből a világból való”… Jézus Krisztus Urunk a mennyei Atya örök Fia! Amikor Karácsonykor megünnepeljük Krisztus születését, akkor az időben való születés mögött megjelenik a Fiú örök születése a mennyei Atyától. Ezért a karácsonyi ünnepi Szentmise kezdő éneke így hangzik: „Az Úr mondá nékem: Én Fiam vagy Te! Én ma szültelek Téged!” Krisztus megszületett 2000 éve emberként Betlehemben. De Krisztus születik az örökkévalóságban, mint az örök Fiú a mennyei Atyától. Ebben a születésben van benne a Teremtés! Ezért az egész univerzum a Karácsony misztériumában van benne. Az egész Teremtést ezért a mennyei Atya belehelyezte, bele teremtette a Fiúba. Azért a Fiúba, hogy azzal a szeretettel tudjon szeretni minket az Atya, amellyel a Fiút szereti. Így ér el minket Isten örök szeretete: mint az Atya szeretete a Fiúban, a Szentlélek által. Ha átadjuk magunkat a Fiúban, a mennyei Atyának: akkor tudunk növekedni a szeretetben. Az evilág hatalmasai, „Augusztus császárai” erről a szeretetről nem tudnak. Augusztus császár össze akarta írni a világot, de a legfontosabbat nem tudta: hogy egy fiatal asszony, Betlehem éjszakájában gyermeket szült, és amikor újszülött fiát kezében tartotta, a világ sorsát, és jövőjét: örök üdvösségünk meghozóját tartotta kezében. Egyetlen reményünk Krisztus! Merjük rábízni életünket! De ki tudna nekünk ebben segíteni? Leginkább az Édesanya: aki újszülött fiát kezében tartotta. Mi is, tegyük az Ő kezébe életünket! Ha Nagyasszonyunknak, Boldogasszonyunknak, a Szeplőtelen Szűz Máriának a kezébe helyezzük életünket és sorsunkat, akkor biztosan segíteni fog abban, hogy eljussunk Krisztushoz, és Krisztus által a mennyei Atyához. Zámbó Károly atya ADVENT 4. VASÁRNAP - 2022.12.18. 1./ Ádvent utolsó hetében is a Kisboldogasszony templomban, a Szent Imre téren hajnali szentmisék vannak reggel 6 órakor. Az utolsó hajnali szentmise pénteken, 23-án lesz. Az Úr angyala szól Józsefhez Gondolatok Advent IV. vasárnapjára 
Az Úr angyala álmában hírül adja Józsefnek Jézus születését. (Mt 1, 18-24) Titokzatos dolgokat mond az angyal, de mégis: József elfogadja az angyal szavát igaznak, és aszerint cselekszik. Ez az igazi, emberhez méltó szabadság: Isten szavát meghallani, és aszerint cselekedni. Nem a természetes hajlamok szerint, nem a vágyak, akár szellemi vágyak szerint, nem is a racionális elgondolás alapján ésszerűen, hanem Isten szava szerint cselekedni: ez az emberi, és valóban emberhez méltó szabadság beteljesedése. Aki tud így cselekedni, annak Isten nemcsak beteljesíti, hanem meg is szenteli a szabadságát. József házaséletre készült, de Szűz Mária mellett mégis szűzi életet élt. Arra készült, hogy vér szerinti gyermeke legyen, Jézusnak atyja lett, de nem a vér szerint… József Jézusnak, és ezáltal nekünk is – nem a vér szerint -, de egy egészen új módon: lélek szerint atyánkká lett. Nekünk papoknak különösen is komolyan kell vennünk Szent József példáját. Nőtlenségben élve, mégis atyává leszünk, és Krisztus titokzatos életét gondozzuk, ahogyan titokzatosan megjelenik a kenyér és bor színe alatt elrejtőzött krisztusi élet, és ahogyan a hívekben, lelki gyermekeinkben bontakozik a krisztusi élet… József számára Szűz Mária olyan szellemi, lelki társ lett, akivel meg merte osztani az angyal szavait is, amit álmában kapott. Hiszen honnan tudnánk róla? Amikor Szűz Mária, Krisztus feltámadásának húsvétja után, elmondhatta, hogy neki mit mondott az angyal, minden bizonnyal akkor mondhatta el azt is, hogy Józsefnek mit mondott az angyal… Ugyanis nagyon valószínűtlen, hogy József, aki még Krisztus gyermekkorában meghalt, ezt bárki mással megoszthatta volna. Mit is jelent ez az üzenet, amit Józsefnek mondott az angyal? Két szóban lehet összefoglalni: Jézus neve, ami azt jelenti: Isten megszabadít, és az Emmánuel név, ami azt jelenti: Velünk az Isten. Isten megszabadít: ez a szabadság Krisztusban van. Ennek a szabadságnak a beteljesítése: Isten akaratának a megcselekvése. Maga Krisztus akkor jutott el a beteljesedéshez, amikor a mennyei Atya akaratát megtette. Ha mi, Istenre figyelve, imádkozva, megtesszük kötelességünket, akkor teljesítjük be Isten akaratát. Mi az Isten akarata? Hogy minden ember meglássa, hogy Jézus a Messiás, a Fölkent; azaz a Krisztus. Az, hogy: Velünk az Isten: Krisztus által valósul meg. Krisztusban lett Isten emberré: elképzelhetetlen az a közelség, amely Isten közelsége hozzánk Krisztusban. József példája nyomán, és József segítségét is kérve: tisztán, egyszerűen, lemondásokat felajánlva kell Krisztus elé járulni, és akkor fogjuk felismerni. Zámbó Károly atya ADVENT 3. VASÁRNAP - 2022.12.11. 1./ Az adventi időszak minden hétköznapján – szombaton is – a Kisboldogasszony templomban, a Szent Imre téren hajnali szentmisék vannak reggel 6 órakor. Keresztelő Szent János – és a mennyek országa Gondolatok Advent III. vasárnapjára 
Jézus kijelenti, hogy a mennyek országában aki a legkisebb, nagyobb mint Keresztelő János. (Mt 11, 2-11) Mit jelen ez? Talán úgy lehetne megközelíteni ennek a kijelentésnek az értelmét, hogy a mennyek országa nem egy hely, vagy egy birodalom, hanem egy egészen egyedülálló személyes kapcsolat az Istennel. Sőt ennél is tovább kell menni! A mennyek országa magának Istennek a belső szeretete. Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek örök szeretete ez a mennyország. Isten az üdvözülteket önmagában akarja boldoggá tenni. Isten az üdvözülteket, a saját örök szeretetéből akarja részesíteni, abból a szeretetből amely valóban örök, nem csak azért, mert nincs vége, hanem azért is, mert nincs kezdete sem. Ez a szeretet van jelen Krisztusban. Ezért benne van a mennyország. János legnagyobb volt az ehhez vezető úton. János Krisztushoz vezetett, de még nem volt Krisztusban… De vajon jó-e ez a megfogalmazás? Hiszen Jánost, a többi prófétát, és követőiket, az ószövetség nagyjait, és követőiket, nem akarná Isten üdvözíteni? Dehogyisnem! Sőt: magát Ádámot is. A megváltás szétterjed a történelemben minden irányba. Ádám, mint az emberiség ős-atyja: Krisztus által üdvözül. De ha a Krisztus előtt élők is üdvözülhetnek Krisztusban, akkor milyen értelemben nem olyan nagyok ők, mint a mennyek országában a legkisebb? Ami itt meg van különböztetve, az nem nagyság és kicsinység, ahogyan mi azt elgondoljuk… Hanem: az üdvösséghez vezető út, és a beteljesült üdvösség világos megkülönböztetése ez, Jézus Krisztus Urunk részéről. Az első ember: a mennyei boldogságban volt teremtve, mivel Isten nem teremt tőle elszakadt embert. Azonban az első ember bűne révén ez az Istennel való egység megtört. Mivel azonban az Isten hűséges maradt a hozzá hűtlenné lett emberhez is, ezért elkezdődött az Istenhez való újra-közeledés története. Ennek a történetnek a csúcspontja Keresztelő Szent János. A beteljesült megváltás azonban egy egészen más minőség, más világ, amit az előbbiből (az Istenhez való közeledés történetéből) nem lehet levezetni. A megváltás műve Jézus Krisztus Urunk halálában beteljesedett. Azonban az Istenhez való közeledés története nem zárult le teljesen. Azért nem, mert még elszakadhatunk Istentől… A megváltás, az üdvözítés beteljesedett, de a mi személyes üdvösségünk nem. Ezért bennünk, Krisztus által, a szent keresztség, és a szentségek által jelen van a mennyek országa, de esendőségünk miatt bizonyos értelemben bennünk is folytatódik az Istenhez való közeledés története is. A Krisztus utáni kor már egy egészen más korszaka a történelemnek, mint a Krisztus előtti, de még nem a végső beteljesedés. A Krisztus előtti korszak igazi hivatása is az, hogy Krisztusban teljesedjen be, ugyanakkor a Krisztus utáni korszak már élhet Krisztusban, de még nem a végső beteljesedésben: azért a Krisztus utáni ember Krisztusban élve is: úton van. Ennek az úton levésnek a megélésére jó alkalom az adventi időszak: elidegeníthetetlen hivatásunk, hogy életünk beteljesedjen Krisztusban. Zámbó Károly atya ADVENT 2. VASÁRNAP - 2022.12.04. 1./ Az adventi időszak minden hétköznapján – szombaton is – a Kisboldogasszony templomban, a Szent Imre téren hajnali szentmisék vannak reggel 6 órakor. A pusztában kiáltó szó megtérésre szólít Gondolatok Advent II. vasárnapjára 
Keresztelő Szent János a pusztában kiáltott, és szavát meghallotta a sokaság. Kijöttek hozzá, bűnbánatot tartottak, akik meg akartak menekülni a közelgő ítélettől. (Mt 3, 1-12) Eljöttek a farizeusok és a szaddúceusok is, hogy Jánosnál megkeresztelkedjenek. János kemény szóval illeti őket. Viperák fajzatának nevezi őket. De mégsem veti el őket, hanem felajánlja nekik a megtérést. Ebben vigasztaló mozzanat van számunkra. Az Isten kegyelmével való találkozásunkban van egy fájdalmas, és egy vigasztaló mozzanat. Fájdalmas az, amikor szembesülünk bűneink súlyával. De ez azért van, hogy meg tudjuk bánni bűneinket. Vigasztaló mozzanat pedig az, hogy Isten kész arra, hogy megbocsássa bűneinket, ha őszintén megbánjuk azokat. Ez történik a szentgyónásban. Ezzel kapcsolatban felhívom a figyelmet két túlzásra, amit a bűnbánattal kapcsolatban gondolni szoktak. Az első az, ha valaki azt gondolja, hogy olyan súlyosak a bűnei, vagy van olyan súlyos bűne, hogy arra nincs bocsánat. Ezzel szemben azt kell megértenünk, hogy az Istennek van hatalma minden bűnt megbocsátani. Tehát senki se gondolja, hogy már nem is érdemes bűnbánatot tartania, mert Isten úgy sem bocsájtja meg bűneit, és már úgy is, bizonyosan elkárhozik, és ezért már mindegy is, hogy mit csinál. Amíg élünk, üdvösségünk és kárhozatunk kérdése nincs véglegesen eldöntve, de Isten minden embert meg akar hívni az örök üdvösségre, az örök boldogságba. A másik túlzás, amikor valaki úgy érzi, hogy egyáltalán nincs bűne, nem is tudna mit meggyónni… mert mindenért, mindig más a hibás, más a bűnös… Ezzel szemben azt látjuk, hogy a legnagyobb szentek, milyen töredelmes bűnbánatban éltek. Például Szent Margit minden nap gyónt. Ha valaki egyre előrébb halad a lelki életben, igénye lesz a rendszeres szentgyónás. Mindkét túlzó gondolat tulajdonképpen kísértés. Olyan sugallat, amely nem Istentől származik. Keresztelő Szent János szava ezért vigasztaló a mai vasárnapon: „Teremjétek hát a megtérés méltó gyümölcsét”. Zámbó Károly atya ADVENT 1. VASÁRNAP - 2022.11.27. 1./ A mai adventi vasárnappal megkezdődik az új egyházi év. Várakozzunk Krisztus eljövetelére! Gondolatok Advent I. vasárnapjára 
A mi Urunknak Jézus Krisztusnak, a végidőkre vonatkozó jövendölései arra buzdítanak, hogy várakozzunk az Emberfia eljövetelére. (Mt 24, 37-44) Emberfiának önmagát nevezi Jézus, Dániel prófétára utalva, aki a végidőkre vonatkoztatva az Emberfia eljövetelét jövendölte meg. Az Emberfia ítélni jön, az Ősöregtől leszállva. De Jézus utal Noé idejére is, és a vízözönre. Noé idejében az emberek élték a maguk világát. Házasodtak, kereskedtek, kiépítették a saját maguk világát, civilizációt alkottak, amelyben jól érezték magukat. Nem hiányzott nekik semmi. Nem hiányzott nekik Isten sem… Nem keresték az Igazságot, mert megelégedtek a saját maguk igazságával… Valami olyan tragikus bezártságban éltek egymás között, amin már nem lehetett segíteni, kellett a vízözön… Hogyan jutottak idáig? Úgy, hogy egység volt a bűnben, egység volt a rosszban… Nehéz rekonstruálni, hogy mit jelenthetett ez… Azt jelentette volna, hogy mindenki gonosz, netán mindenki velejéig romlott? Nem feltétlenül. De valahogy azt jelentette, hogy az egyik ember öncsalását a másik ember támogatta. Azt is jelentette, hogy az egyik ember bűnét a másik ember jóvá hagyta. Azt is jelenthette, hogy aki valamilyen módon élvezte a gonoszság, a mások gonoszságának az előnyét, az nehezen ismerte fel a gonoszságot. Vagy egyáltalán nem ismerte fel, hogy gonoszság az, aminek előnyét élvezi, és ezért nem is tartotta annak. Az emberek szövetségre léptek egymással, amelyet mindenki betartott, de ez a szövetség a saját törvényei szerint működött, nem az Isten törvénye szerint. Ezért egy belső, zárt rendszert alkotott az emberi normarend, mely Isten törvényétől fokozatosan eltért, de mivel saját magának megfelelt, önmaga számára jó volt. Megjelent egy új „jóság”. A bűntudat, és vele együtt a bűn – látszólag eltűnt. Ezért kellett a vízözön. Amikor a csodálatos halfogás volt, Péter azt mondja Jézusnak: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!” – és Jézus erre megtette emberek halászává, az Egyház sziklaalapjává. Aki bűnösként arcra tudott borulni Jézus előtt, aki tagadásának éjszakáján keserves sírásra fakadt, az lehetett az Egyház sziklaalapja, aki megerősíti hitében testvéreit. De hogyan tudott volna eljönni a Megváltó egy olyan társadalomba, ahol hiányzik a bűntudat? Hol talált volna Jézus egy Pétert, aki leborul előtte a csodás halfogáskor? Hogyan szomjúhozza a szabadulást egy olyan társadalom, ahol mindenki mindig jól érzi magát? A vízözön előtti társadalom tagadta a bűnt, és mindazt, ami kellemetlen, igyekezett elrejteni. A betegség, halál, nem volt téma. Az emberek hosszú életűek, és erősek lettek, és egészségükben, erejükben, sikerükben, nagyságukban, a maguk oldalán gondolták az Istent. Olyan sikeresnek érezték magukat, hogy ők gondolták ki, hogy az Isten mit gondol. És akkor elkezdett esni az eső, és nem állt el, amíg mind meg nem haltak, Noé és családja kivételével… Ez mese? Hogy hogyan történt mindez, rekonstruálni nem tudjuk. Azt, hogy mindez mennyiben „történelmi” egyes elemeiben, az egy szaktudományos kérdés, melyben lehetnek különböző álláspontok. Azonban a lényeget tekintve teljes mértékben igaz, mert az Isten kinyilatkoztatott szava! Volt egy civilizáció, amely oly mértékben elszakadt Istentől, hogy az ember már nem tudott Isten előtt leborulni, csak önmaga előtt. Ezért ezt a civilizációt, Isten engedte elpusztulni. Jézus azt mondja a mai evangéliumban, hogy az utolsó idők társadalma, hasonló lesz ehhez. Krisztus második eljövetele idején megjelennek olyan jelenségek, amelyek a vízözön előtti társadalomra emlékeztetnek. Ma nincs ilyen? Istentelenség, amikor a rosszból lesz az „új jó”, a gonoszságból az „új erény”, a romlottságból az „új tisztaság”. Azonban mégsem lesz már vízözön, mert van sója az emberiségnek: a Krisztust imádók: a buzgó, imádkozó keresztények. A bűnbánók, az engesztelők, a kérlelhetetlen igazságkeresők, akik vállalják a megtalált igazság fájdalmát, hogy majd részesüljenek annak örömében, aki maga az Igazság. (Kevesen vannak? A lényeg: hogy vannak! A mai kor Noéi.) Krisztus bármikor eljöhet. Persze vannak terveink, kell is, hogy legyenek. Gondoskodjunk a jövőről, de adjuk át Krisztusnak, hogy hogyan valósul meg. Ha valamit, amit elterveztünk, azért nem tudjuk megvalósítani, mert Krisztus közben másodszor dicsőségesen eljön, ne sajnáljuk, mert az nem veszteség! A teljesség Krisztusban van. Legyenek terveink, olyan értelemben, hogy felelősek vagyunk a jövő nemzedékért, elsősorban azért, hogy megismerjék Krisztust. De ugyanakkor szomjúhozzuk a Krisztussal való találkozást! Úgy éljünk, hogy örökké tartó örömünk az legyen, hogy találkozunk Krisztussal. Zámbó Károly atya Fotó: Papp Tamás A szeretet parancsa Amikor most a szeretet parancsáról gondolkodok, elsősorban az jut az eszembe, hogy Isten maga a szeretet. Ezt az a János apostol és evangélista fogalmazta meg, aki látta az üdvözítő Jézus Krisztus Urunkat a kereszten meghalni. A szeretet parancsát maga Jézus valósította meg azzal, hogy önmagát ajánlotta fel értünk legszentebb áldozatként a mennyei Atyának. Ez az értelme az Irgalmas szamaritánus történetének. A bajba jutott, rablók kezébe került emberen a szamaritánus segít. A szamaritánus lenézett volt, de ő segít rajta, bekötözi a sebeit, fogadóba viszi, ahol meggyógyítják az ő költségén. A mi gyógyulásunkért, bűneink bocsánatáért Jézus Krisztus Urunk fizette meg az árat, a keresztáldozat által. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy a mi számunkra mit jelent a szeretet parancsa… Mindenkit kell szeretnünk? A válasz erre az, hogy Istent, és a felebarátot kell szeretnünk. A gonosz lelket, a démonokat, a nekünk rosszat akaró ártó szellemi lényeket nem. Az embereket, ha ellenség is, szeretnünk kell, de azért, mert még megtérhet, és üdvözülhet. Ugyanakkor magát a gonoszságot, és magát a bűnt nem kell, és nem szabad szeretni. A bűnöst szeretni kell, és imádkozni kell érte, de magát a bűnt el kell utasítani, sőt el kell ítélni. A megbocsátás sem azt jelenti, hogy a bűnt nem tartjuk bűnnek… A megbocsátani tudás elsősorban annak segít, aki meg tud bocsátani. A neheztelés, harag mázsás láncaitól szabadul meg a lelke annak, aki képes erre. Persze jogos lehet a kérdés: hogyan lehet erre képes az ember? Csak az Isten szeretetében élve! (Persze tudom, hogy a megbocsátás nem egyszerű kérdés. Ezért szeretnék ajánlani egy videófilmet, amelyben Ullrich Ágoston atya, Csepel-Királyerdei plébános, aki 2017-ben adta vissza lelkét a Teremtő Istennek, beszámol egy esetről, amikor szolgálatával hozzásegített egy fiatalembert a megbocsátás kegyelméhez. A címe: Ullrich Ágoston atya beszél egy szabadító szolgálatról, youtube, a link: https://www.youtube.com/watch?v=yw4hPutU06E ) Zámbó Károly atya HÚSVÉT 2022
|
|
Virágvasárnap, Nagyhét és Húsvét - képekben HÚSVÉT 2. VASÁRNAPJA - 2022.04.24. 1./ A mai vasárnap AZ ISTENI IRGALMASSÁG VASÁRNAPJA. A búza szentelésben pedig imádkozunk az esztendő terméséért. 2./ Hétfőn este 6 órakor a Képviselőtestület ülése lesz itt a templomban. 3./ Kedden reggel szentmise 8 órakor. 4./ Csütörtökön folytatódik a felnőttek katekézise a Szent Imre házban. 5./ A jövő vasárnap május 1-je – anyák napja. Kertész Péter plébános Ne légy hitetlen, hanem hívő! 
Húsvét II. vasárnapjának evangéliuma (Jn 20, 19-31) felidézi Szent Tamás apostol alakját, aki nem volt a tanítványokkal a feltámadott Jézus első megjelenéseinél. Kijelentette, hogy nem hiszi, hogy Jézus feltámadott, hacsak nem látja a szegek nyomát a kezén. Amikor nyolc nappal később megjelent Jézus a tanítványainak, a feltámadása után megdicsőült testében, megengedte Tamásnak, hogy kezével megérinthesse megdicsőült sebeit. Ekkor mondta Tamásnak Jézus: „tedd ide az ujjadat és nézd a kezeimet; nyújtsd ki kezedet és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen hanem hívő!” Tamás ekkor felkiáltott: „én Uram, és Istenem”. Jézust látta, és megérintette, megdicsőült emberségében, de egyúttal kegyelmet kapott arra, hogy felismerje Istenségét. Ez a kegyelmi mozzanat, Jézus Istenségének a megvallására, megmutatja, hogy Isten Irgalmassága mit eredményez: azt, hogy megismerjük Jézus Krisztus Urunkat, és általa Isten akaratát az üdvözítésünkre. Az üdvösséget ennek nyomán úgy tudjuk megközelíteni, mint egy személyes kapcsolatot az Istennel. Nem egy állapot az üdvösség, nem egy „hely”, hanem egy személyes Isten-kapcsolat Krisztus által, és Krisztusban. Amikor Tamás megérintette Jézust, amikor megdicsőült sebeit érinthette, és Jézus szólt hozzá, ebben láthatjuk, hogy mit jelent az üdvösség. Az üdvösség egy személyes öröm: annak a megtapasztalása, hogy Jézus Krisztus Urunk szeret minket, de ugyanakkor annak is a megtapasztalása, hogy Jézus azt akarja, hogy mi is szeressük őt. Ez a szeretetre vonatkozó kérdés kimondva elhangzott Péter felé (Jn 21, 15-17). Tamás felé másképpen, nem kimondva, de megjelenik ez a kérdés. Abban, hogy Jézus megmutatja neki a sebhelyeit a kezén és az oldalán, benne van a kérdés: „Szeretsz engem?” Benne van az, hogy vajon azért nem hiszi-e Tamás a feltámadást, mert nem látta a feltámadott Jézust, és nem érintette, vagy talán valami gátja van benne a hitnek… Sokszor van ma olyan jelenség, hogy valakinek az életében olyan mozzanat van, ami miatt nem mer Istenhez közeledni, és nem engedi Istent a közelébe. Isten elől nem kell, és nem is lehet elbújni. Ha az ember vétkezett? Az Isten tud megbocsátani, és a megbocsátásban megújítani, újjáteremteni. Isten: teremtő Isten, aki az egész világmindenséget a semmiből teremtette. A bűnbánó ember szívét is újjá tudja teremteni Isten teremtő ereje: ez megy végbe a bűnbocsánat szentségében. Isten Irgalmas volt Tamáshoz, de ez kevés lett volna a megtéréséhez, hogyha Tamás nem irgalmas önmagához. Tamás végül megtört hitetlenségében, megtört konokságában. De ez nem gyengeség: Isten hatalma előtt megtörni nem gyengeség, hanem üdvösség! Sok ember ma nem nyújtaná ki a kezét Krisztus felé, hanem inkább elmenekülne. Vétkes szokásához jobban ragaszkodna. Pedig ez a világ, és ez az élet elmúlik, az evilági örömökkel együtt. Isten szeretete, amely Krisztusban nyílik meg számunkra, nem múlik el soha. Zámbó Károly atya<
Áldott, boldog karácsonyt kívánunk! 
 |
Miserend Mindenszentek-Halottak napja 2019. november 1. (péntek) - Mindenszentek ünnepe 10.00 
Őszi Egyházközségi kirándulás 2019. október 19. szombat 
Augusztus 6. - Templomszentelésünk napja! Sok éves, kényszerű várakozás után a 1967. tavaszán a XXI. kerületi Tanács megadta az engedélyt a Királyerdei Egyházközségnek, hogy az évekkel azelőtt, hatalmi szóval leállított kápolnaépítést befejezze. A hívek egy szívvel-lélekkel végzett, odaadott közös munkája eredményeként az előírt három hónapos határidőn belül felépült a templom. 1967. augusztus 6-án tartotta meg Shvoy Lajos püspök úr a szentelési szertartást. A nap eseményeit Székelyfi Pál atya jegyezte a Historia Domusba. 
Így épült Királyerdő temploma Miután a Királyerdő lakóinak lelki gondozásáért felelős lazarista atyákat a kommunista hatalom 1948 őszén kitiltotta Csepel területéről, hivatalosan megszűnt az önálló királyerdei lelkészség. A lazarista templom és anyaház építkezését leállították, korábban bérelt házait, köztük a Schmidt villa épületét elvették, saját tulajdonú ingatlanját és Csepel város által adományozott templomtelkét államosították. Az őket követő két királyerdei plébános a Jézus Szíve templomban misézett és Csepel II. Plébánián látta el a királyerdei egyházkerület hivatalos teendőit.  
|
|
A karácsonyi díszítés története: "1967. augusztus 6-án szentelte fel a templomot Shvoy Lajos püspök. 67 nyara nagyon száraz, az ősz pedig esős volt. A falak nem száradtak, karácsony közeledtével már nagyon penészesek voltak, amit megpróbáltak eltüntetni kevés sikerrel. Aranka néni, aki akkor főállású sekrestyés volt, adta az ötletet, hogy girlanddal díszítsünk. Először kötéllel oldottuk meg. Zöld cukor spárgával rákötöztük a gallyat, és szögekre akasztottuk föl, megfelelő formában. Mivel a templomban hideg volt, a fenyő nem hullott, ezért hamvazószerdáig fent hagytuk." Tovább » Csepeli betlehemes és Karácsonyi áhitat December 24-én délután 14.00-kor Csepeli betlehemes játék kezdődik.
|
|
A betlehemes játékról: "a csepeli betlehemes több évszázados, magyar hagyomány szerinti szepelőkkel, szöveggel, mozgással, ugyanakkor jellegzetesen csepeli dallammal is rendelkezik. Tudunk több, ma is élő szépkorú emberről, akik elmondhatják magukról, hogy valamelyik betlehemes csapattal ők is vitték az Úrjövet, Advent örömét." A betlehemes játék csepeli történetéről, a helyi szokások felelevenítéséről Szalai Rita beszélt: Tovább »
Úrnapi virágszőnyeg Minden évben Úrnapján (Corpus Christi), az Úr Testének és Vérének ünnepén a templomunk bejáratáig levezető járdán színes virágszirmokból, zöld ágakból, fűből virágszőnyeget készítünk. Az ötletet 2001-ben Varga Erzsébet, templomunk akkori kántora hozta. Elmondta, hogy a Szent Imre téren, a Kisboldogasszony templom körül minden évben készítenek egyet az ottani fiatalok. Mi - akkori fiatalok - nagy lelkesedéssel fogadtuk az ötletet, hogy a templomunkban is megteremtsük ezt a hagyományt. Azóta is minden évben kérjük a hívek segítségét színenként szétválogatott szirmok, zöld ágak, levelek és fű gyűjtésére. Tovább » 
2018. június 9. Szűz Mária Szeplőtelen Szíve Egyházközségünk számára jeles nap Szűz Mária Szeplőtelen Szívének ünnepe. A liturgikus naptárba XII. Pius pápa 1944-ben vezette be és tette általánossá augusztus 22-én. Bemutatkozik a királyerdei Szeplőtelen Szív Egyházközség, 1. rész - Csepp TV, 2001. "A Szeplőtlen Szív Egyházközség Királyerdő létrejöttével szinte azonos korú. Az 1930-as évek elején parcellázták fel Királyerdő területét, így sok szegény ember jutott kisebb-nagyobb házhelyhez. Ismerősök, rokonok vásároltak egymás közelében telkeket. Kis településcsoportok alakultak ki, amelyek egymástól elszigetelten éltek. Iskola és orvos csak Csepelen volt. 1934-ben látogattak először Királyerdőbe az Irgalmasrend nővérei, akik először a gyerekekhez közeledtek. 1939-től Shvoy püspök atya meghívására a lazarista atyák közül egyre többen jöttek Csepelre, a hitélet elmélyítésére. Működési területük az egykori erdei ösvények útvonalát követve kialakult girbe-gurba utcákban felépített deszka-bádogviskós, sőt, földbe ásott kunyhós Királyerdő lakóinak lelki gondozása lett..."
Bemutatkozik a királyerdei Szeplőtelen Szív Egyházközség, 2. rész - Csepp TV, 2001. 
Feltámadtam! És újból Veled vagyok - Alleluja! Ezt a napot az Úristen adta - Alleluja! Örvendezzünk és vígadjunk - Alleluja! Békesség Veletek - Alleluja Én Vagyok ne féljetek - Alleluja! 
Nagyheti szertartások - Húsvéti miserend Virágvasárnap 10.00 
„Jöjj, és csináld te!” Nekünk Ágoston atya volt, az Emmánuel Közösség tagjainak Guszti atya, testvérének – aki évtizedekig segítette őt munkájában -, és régi barátainak Guszti. Egy szelíd, komoly, derűs ember, egy késői hivatás, egy vonzó pap. 2015-ben az egyházmegyei regionális karizmatikus találkozónkon ő volt az egyik előadó. Tanítását feltettük a honlapunkra is, amit máig három és fél ezren néztek meg. Az egyik hozzászóló ezt írta: „Fiatalon ismerhettem meg "Gusztit", csodálatos ember és barát volt papsága előtt is. Emiatt volt különlegesen megható számomra ez a felvétel.” 
24 órás Szentségimádás Királyerdei Templomunkban „Falaidra Jeruzsálem, őröket rendeltem, egész nap és egész éjjel, 24 órás Szentségimádás Királyerdei Templomunkban 
„Falaidra Jeruzsálem, őröket rendeltem, egész nap és egész éjjel, sohase hallgassanak!” (Iz 62, 6-7 ) Van pótolhatatlan ember Ha másnak nem, nekem az! Hányszor „hallgatott meg”, amikor lelkem úgy kívánta. És hány embert hallgatott meg! És nem csak Csepelről, messziről is fölkeresték a kiváló lelki vezetőt! És ő is elment messzire, akár betegen is, az elveszett bárányok után. Mert vannak szolgálati titkok, van orvosi titoktartás. De hogy a papi titoktartás mit jelent, azt Csepel egyetlen műemléke (Pest egyik legrégebbi szobra!), Nepomuki Szent János, a gyónási titok áldozatának szobra mutatja. Ágoston atya ugyanígy hány és hány ember titkát, terhét hordozta! Most mind árván maradtak. És sokan árván maradtak, akik szeretik a kultúrát, művészetet, magyarságot!
Ágoston atya távozása óta a Csepel-Királyerdei Egyházközséget Csepel-Belváros látja el. A szentmiséket Mons. Kertész Péter, Csepel Belvárosi Kisboldogasszony templom kanonok-plébánosa és dr. Zámbó Károly atya mutatja be. Vízkereszttől új miserend van érvényben (kedd reggel 8 óra, szombat este 6 óra, vasárnap de.10 óra; nagyböjtben: péntek este 6 óra) 
A Jászberényi templomban tartott szentmisén
a csepel-királyerdei Mária Szíve Kórus a Jászberényi főtemplom kórusával együtt énekelte Horváth Ottó (1917-1975) Szent Rita tiszteletére írott háromszólamú vegyeskari miséjét,
melyet először az Egyetemi templomban mutattak be 1963. május 14-én. Szent Rita mise, Jászberény, 2017 » A Szent Rita mise hananyaga: Kyrie,Gloria - Sanctus, Benedictus - Agnus Dei 
Püspöki szentmise az 50 éves Csepel-királyerdői templomban 2017. augusztus 6-án, vasárnap ünnepelte felszentelésének 50 éves jubileumát a Csepel-Királyerdei Szűz Mária Szeplőtelen Szíve plébániatemplom. Az ünnepi szentmisét Spányi Antal megyéspüspök tartotta. A Székesfehérvári Egyházmegye képes beszámolója » 
50. évforduló "1967. augusztus 6-án Shvoy Lajos megyéspüspök szentelte fel a templomot. A Szeplőtelen Szív tiszteletére szentelt építményt a korábban nyolc éve működő kápolna helyére emelték. A királyerdei híveknek a székesfehérvári egyházmegye papsága és a hívek segítettek, adományokkal támogatták az építkezést. A két és fél hónap alatt elkészült Isten házát ajándékul szánták főpásztoruknak, Shvoy püspök úrnak a 40 éves püspöki jubileumára." Fotó: Gubis Mariann 
„Hódolattal köszöntöttük az Úr Jézust új templomunkban, mi pedig mély hálával köszöntük az Úr Jézus után azoknak, akik két kezük munkájával és egyebekkel támogatták építkezésünket. (...) Adja Isten, hogy ez a templom Isten nagyobb dicsőségét és híveink lelki javát szolgálja.” |
|
„Új templom Csepelen” Ezzel a címmel olvasható az Új Ember 1967-ben megjelent számában egy tudósítás Királyerdő katolikus templomának felszenteléséről, melyre lassan 50 évvel ezelőtt, 1967. augusztus 6-án került sor. A Szeplőtelen Szív tiszteletére szentelt templomot az akkor nyolc éve működő, mosókonyhából átalakított kápolna helyére emelték, és végre kielégíthette a királyerdei hívek igényeit. Többek között a május elejétől folyó lelkes társadalmi munkának és az önzetlen adományoknak volt köszönhető, hogy három hónappal az építés megkezdése után Királyerdőben már a templom felszentelését ünnepelhették. Tovább » Korábbi bejegyzések az "ESEMÉNYEK" menüpont alatt találhatók! » |
Királyerdei templomunk - A Csepel-Királyerdei Szűz Mária Szeplőtelen Szíve római katolikus plébániatemplom oldala © 2012- Minden jog fenntartva